2024.12.26. kellemes ünnepeket kívánok, most éppen megint magamért teszek, s ha lesz aki megtalálja a mondatot, ami számára is itt megadja a magyarázatot, hát köszönöm, hogy megtisztel a jelenlétével, viszont arra kérem, hogy ne gátoljon engem akkor sem, ha bármekkora magasságokig ért már el a divatosban, mint a mesében, elhisznek mindent amihez szép, nyájaskodó szavakat adnak hozzá, hiszen feltételezik, hogy az álmaikat meg tudják majd valósítani, nem tudom, hogy akik onnan fentről néha ránéznek, na nem a tizenéves alkotásuk következményeire gondoltam, hanem a sokaságra akik már, valószínűleg, persze csupán szerintem, úgy lettek a számokkal igazolva, hogy jól legyártva azt igazolja, hogy nem lehet semmit tenni, akkor sem, ha az Isten adta Népnek az nem jó és egyáltalán nem illik bele, a gondolkodó rétegnek a lehetőséghiányos, minden jóból és szépből a saját idejükben kimaradtaknak, a saját addig elért szintjükhöz képest, elhanyagolt, letudott, sokaságnak, nem illi bele sehogy sem, az életszerűségébe, persze csupán szerintem, ahogy látom a feltörekvő sokaságot, a tudáshiányosan és emberileg sem ott tartóknak a mégis divatossá tetteknek, a másolóknak, a kiszemezgetőknek, az elismertekké tetteknek a követését választották, mert akkor meg miért tenne bármit is a többiekért, akik gondolkodva élnek és nem rajongják körül, amikor azáltal, már jól megy a szekere, tolja azt a boldogságra vágyoknak a sokasága, na meg, a saját boldogulását megtanulni nem vágyóknak a tömege, nem szeretne fejlődni, nem láthat mást, mert be vagyunk fékezve a facebookon is alaposan, én még a facebook.com regisztráltam, nem tudom nem voltam akkor ott jelen, nem láttam, hogyan történhetett az velem, aki már 2009. évben próbálkoztam és 2010 év óta, már a julamamival vagyok ott, hogy lehet az, tán egy hirtelen ötletükkel, megváltozott az is a győzelmükkel, most rögvest bocsánatot is kérek, a minek fejlődnének, hiszen tökéletesnek mutatják magukat és lám ugye, az is meglátszik ám, hogy értük mennyien rajonganak, akik már sem önmagukért se érte nem felelősen gyűjtik a sokaságot, a legfelsőbb szintekre minden kontroll és tudás nélkül, azt számukra mások által már jó szintre, a sikeresre megcsinálva ugrottak, úgy, hogy még csak tájékozottaknak sem mondhatták magukat, ahogy látom vállalkozás szintjén működik minden, viszont megvan a háttere, hiszen a divatossá tettek mögött ott vannak, a magukat megmutató és gazdagnak számító vagy látszó emberek, s mivel még csupán kevesen, vagy egyáltalán nem hallgatnak a belső kontrolljukra, mindenkinek hisznek, akit ott látnak, feltételezik, mint ahogy ők maguk nem ártani vannak ott, hát akkor mások sem ártanának nekik, mert, hogy minden a látszatra azt mutatja, hogy azt nem megugorva el lehet nekik is érni, akár megrendelhetik a hitelesnek tűnő passzusokat is, sőt többen fognak mellettük kiállni mint, amit el tudnának képzelni, hiszen annyira magas szinteken, a hamis oldalaknak a sokasága látható ott, egymást erősítve, nevesednek már szinte, ah, persze most azonnal bocsánatot is kérek, azért, hogy ebben a minőségben látom meg, ne tessék csodálkozni rajta, hiszen 30. éve annak, hogy a tehetségemet sok országból ott időzők felfedezték és nevesítettek akkor, mert nemzetközi volt az a tábor ahol a tenyereiknek a leolvasásáért, a hűs fák alatt álltak sorban, megtisztelő volt számomra, hogy nyitottak voltam felém és elém nyújtották amit leolvastam a magam módján, mivel átéltem már magzati szakaszomban, az anyám öröksége által, megnyugtatóan csupán rövid ideig tartó jó élethelyzetet és annak az elvesztését és az utána jövő, ahhoz képest, kapaszkodó sincsen semmit, hát amikor rájöttem, hogy van bennem egy belső fék, ami mostanra már bebizonyosodott, s belső kontrollnak tartok, hát mivel a tehetségemhez társult, a már magzati szakaszomban átélt hiányokhoz való alkalmazkodásom által, magzatként és a születésem óta, a túlélést gyakoroltam, egy orvos mondta, hogy hordjon ki anyám, mert annyira legyengült, hogy nem tudott enni akkortájt, a veszteséget nem tudta, tán soha életében feldolgozni, ah, hát ne csodálkozzon rajta senki sem, hogy nem vágtam bele semmiféle üzletbe, hiszen rájöttem, hogy adni születtem, hát a megelőzésre adtam a fejemet, úgy néz ki, hogy hiába keresem magamban, azt a biztató hiteles kontrollt az üzelethez, nekem az nincsen, hát mivel most arra szükséges figyelnem, hogy a saját embereséges tartásomat megtartsam, azon a feltaláltamnak a szintjén amit elértem, s ha egyszer eljutok oda, hogy nem lesz ennyi, csupán mondvacsinált és sztárolt, a paletta tetején, hát talán bekerűlhetek magam is abba az elfogadó helyzetbe, ahol már a saját Hazánkban nekem is helyem lenne, hogy az emberek által hitelesített oktatási forma, amit magam rajzoltam meg, megelőzésként bizonyítottan jól és kitűnően működve lehetőséget kapjon, amit feltaláltam sokszorosan bebizonyította már a hétköznapokban is hasznára van, s remélhetőleg mostanra már, mindenkinek aki azt a saját szintjéhez akkor megtanulta, hogy ha a magam szintjén alkalmazkodom ahhoz, ami feladat éppen akkor ott van számomra, megtanulhatom azt is, hogy a különböző kultúrákban, mennyire mást jelentenek ugyanazok a szavak, a hétköznapokban már szépen haladok, hiszen arra vannak más kifejezéseik a többieknek, az Európai Parlamentnek a működését gondolom, persze csupán szerintem, kevesen ismerik jól, ha ott nem tudják mi van itt az Isten adta Néppel, akik nem a győztesekre szavaztunk, akkor talán előre meg kellett volna tudnunk, hogy készüljünk fel arra, hogy letudnak bennünket, s egy idő után már nem számítunk sehova sem, így nincs az sem, hogy bárki felelős lenne azért, hogy mi is legyünk láthatóak és végleg el ne tűnjünk a felszínen tán mindenkinek vagy bárki által látható számaik világából, mi az Isten adta Néphez tartozunk, s még itt vagyunk ezáltal, s nem akarjuk megélni azt, hogy mi legyünk azok, akik már nem számítunk, hiszen mi most is nyugdíjasokként, már a szakmai minőséget hozva dolgozunk, a hivatásunkat gyakoroljuk, az nem lehet ugye, hogy nekünk nem járnak pályázati pénzek sem, ha nem számítunk bele a többiek felé mutatott számaikba, hát nem szeretnénk odáig eljutni, hogy sikerüljön a tervük és az legyen velünk, hogy tegyük csak a dolgunkat, s ne is lássanak ránk már, hiszen ha az Európai Parlament ezt nem vállalja fel értünk, hát akkor nincs hova fordulnunk, mert pontosan tudják, hogy erre a gondolkodó rétegére az Isten adta Népnek, mindig mindenki számíthatott és azt csupán folytatják, hiszen az is látszik, hogy bár lefele adni egyáltalán nem akarnak, azért mivel össze lett mosva minden addig elért szintünket adták hozzá és azáltal van ott besorolva és mindenki, most éppen tán nincs még működőképes ötletük, hogyan lehetne, a mások tudásának az irigységből fakadókat már fékezőkként, legyártani az ellentétét, s abban a beszéd modorban, s még az alá is szándékoznak tán menni, ah, persze csupán szerintem, hogy és ahol már, eddig is jól bejött nekik, a legmagasabb szinteknek nevesíteni, hiszen kevesen jutottak még el oda, vannak akik a tehetségükkel hozták és vált az a hivatásukká, az elődeik megszenvedtek minden szinten mindent azért, hogy ők kontrollálni tudnak és annak megfelelően az egyenes utat választják, akkor is ha az már végképp kiment a divatból és kevesen fogják őket érte éljenezni, hiszen nagyon sokan vannak akik, nem ismerik fel egyáltalán azt, hogy most már a hitelesekért is ideje lenne és ha még most kedvetlenül is tenni, a hiteles megelőzésért kéne tenni, hogy be ne rogyjon minden oda, ahol van az eredeti és a saját és az övéinek a fejlődését nem vállalók általi csapdáknak, a sokféle lemásolt, tán már plagizált is, látványosított vagy a látszatosítottaknak a sokasága, ami mostanra már bárkinek és bárhol, akár a legmagasabbakat is érintően, már a hétköznapjaiba bekerülő kontroll nélkülieknek a sora lehet, megelőzés, megelőzés, megelőzés, persze csupán szerintem, annyi bocsánatot is kérek, amennyi ide szükséges, hiszen megtanultam, a toleranciának az időben való alkalmazását és van már a feltaláltamnak a szintjének megfelelő alázat bennem, sokféle embernek az egyénisége, személyisége által adatott az meg nekem, meg is köszönöm azt akkor nekik, még megelőzésben, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami, a 2010. évben került a nevemre mint védjegy,

2024.12.25. kellemes ünnepeket kívánok, ah, ha több gyermek születik egy családba, jó lenne ha tudnák a szülők, hogy nem várhatják el ugyanazokat az egyik gyermeküktől, mint a másiktól, hiszen mindegyikük más sorsot és generációs feladatot hozott, ha tudná az anya, hogy ahhoz képest amit az egyik gyermeke hozott a sorsában feladatnak, a sorsának a teljesítésében, akár már messzebb járhat, mint aki egy életszakaszát már megcsinálta és annak az eredményét, már látja a saját családja, ha még nem teljesítette a sorsát egyikük, bizonyára nem csupán, az otthoni hatások következtében, s tán a helyesnek talált nevelésen belül, lenne szükséges keresni annak a magyarázatát, hiszen minden hat mindenre, ha nem teljesülhet a sorsának az a szakasza amit a családja elvárna tőle, hogy szerintük legyen az meg időre, akár meg is inoghat abban a hitében, a ah, ha ott nincs valaki aki tudna neki hiteles magyarázatot adni, hogy a saját idejében igen is képes megcsinálni, azzal meg párhuzamosan, a belső kontrollja hatására, a lelkes énje által meg jön az, hogy akkor éppen már ott lenne az ideje, számára és szerinte, annak a teljesítéséhez, igen ám, viszont, ha a külső körülmények nem kedveznek az Isten adta Népnek, akkor a gyermekeikre is vetülhet, ugyanaz a nem neki szánt nehéz időszak, hiszen ők azt egyszer már át és megéltek, s ha már teljesítették a nehezeket azért, bebizonyosodik azáltal, hogy, már képesek arra, ha elérték, azáltal annak a bizonyságát is megéljék, s azt használva a sikerélményüknek a hatására, már tartásuk is lehet általa, a belső kontrolljuk igazolja mindazt, amit azok által éppen elértek, hogy ahhoz képest már fejlődni tudjanak és a következő feladatukat is teljesíteni legyenek képesek, hát magam is meglepődtem amikor mindazokat, felfedeztem s ott volt az igazolva a tenyerekben, amiket most is ha van igény rá, számukra akiknek már van arra is igénye, fel is vállalják, hogy a több felől is jó ha van rálátás, adott a szerintem, a feltaláltamban meglévő, különböző szinteket felismerő tudás, ami a saját maguk fejlődésének a lehetőségét is adja, a szerintem, a tenyerekből leolvasható emberismeret, segíthetné a családokat, a családtagjaiknak, a különböző sorsaiknak a felismerésében, hogy ne ugyanazt várják el a gyermekeiktől, hanem akik már értik a miérteket, hát gyakorolják a toleranciát, Heringes Árpádné Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. év óta a nevemen van mint védjegy,

2024.12.24. ah, könyörüljön meg az Isten adta Népen és nagy tisztelettel legyen az Isten adta Népnek, a különböző kultúrájába születettekhez, mert ha jól körül is nézne a sajátjai között, ugyanúgy megtalálná mindazokat, megmaradt és mindig a legmagasabb szintűekre, mint feladatuknak szántak rávetülő, generációs hatásokat megtanulnák, mindannyian akik nagyon vágynak a vezetésre akkor is ha még se emberileg, sem a szakmai tudásuk által nem érettek arra, viszont vannak akik arra már éretten várakoznak a semmire és túl sok éve annak, aztán majd azt mondják, hogy nincsenek rá szabályok és annyi annak amit itt, a saját Hazájukban laknak és találtak fel, s azért itt a Hazánkban, mert elsősorban itt lenne arra a tudásra szüksége az Isten adta Népnek a gondolkodóinak, kellemes ünnepeket ott, ahol most ünnepelnek és számukra is kívánom, akik más módokon ünnepelnek a jóban és szépben, s kívánom azt is, hogy arra viszont nagyon ügyeljenek, hogy a jóra és a szépre, mint az ott otthon lévőkre, minden adott körülmények között is figyeljenek, s, hogy ne rontsák el a többieknek az ünnepét sem, azért írom ide, ah, hiszen már átéltem sok éve, a tömegnek számítóan sok emberrel való találkozásokkor, a sokféle kultúrát és más és még másabb hitüknek a rezgését éreztem át, hiszen ha már a hivatásomnak tudhatom, mint akit az apám nevelt, hát a magam módján vagyok az emberlánya, azt amit a tehetségemként a születésemmel hoztam, akkor éppen átélem azt is, amit a velem szemben ülő, éppen akkor él át, amikor a telefonos szolgáltatásommal létrejövő módon vagyok jelen, akkor éppen a sorsukat leolvasva, amikor a generációs jeleket és feladatokat olvasom le, gyakran találkozom teljesen más származásúaknak a most, jelenleg a sorsuknak a rájuk való hatásával is, ha nem tudnak jól tolerálni, vagy ha, azt még időben és át nem is beszélve élnek meg, vagy egyáltalán nem veszik észre, ah, viszont ha gyermekkorban még nem veszik időben észre azt, ah, mennyi mindenféle hatással vannak rá, a családjukon belül, generációsan addig meg nem oldottak, hogy már akkor többféle jó és szép hatásra lenne szüksége, amikor az életéve által, még csupán a többiekhez van sorolva, ah, az is lényeges lenne, hogy ha előbb születtek pár nappal, azt azért fontos figyelembe venni, hogy annak a még magzati szakasznak a kimaradását, a csupán türelemmel való pótlásához adják még hozzá, az egyre szigorúbb elvárások tekintetében, a plusz időnek a meglétét is élhessék ők át, ez ugyanaz a hatás, amikor a mondjuk egy valakihez kell mindenkinek igazodnia, akkor is ha más, vagy attól nagyon eltérő a kultúrája, a gyermekkorában való ráhatások és a neveltetése, az addigi élete, s a még a családjához is kötődő körülményei, vagy amikor nem kapta meg a számára szükséges időt és siettették mindenkor mindenben, persze önmagához a saját életritmusához képest, vagy a gondolkodásában érettebb a koránál, többféle tehetséget hozott és nem kapja meg ahhoz, a körülményeket nem élheti át, a saját Hazájában, azokon a helyeken, amit remélhetőleg azért hoztak létre, hogy a gyermekeknek az egészséges egyensúlyát biztosítani tudják általa, az eszközök pedig, a mozgásigényüknek megfelelően szolgálja ki őket, azokon a helyeken, szerintem, az idén, 2024. évben, minden felszínre jön és megmutatja magát, abban is ami jó az embereknek és azt is, ami hátráltatja őket, a saját kultúrájukhoz tartozókként, már emberileg is bizonyítottan élhetnek a saját kultúrájuk szerinti fejlődési lehetőségben, s nagyon fontos lenne, hogy a személyiségüknek a fejlődéséhez, kapjanak meg minden oktatási lehetőséget, hogy a saját talpaikat megigazítani legyenek képesek, ott ahova születtek, hiszen minden hiába, az álmok és a vágyak, a jobb minőségű élethez nem vezetik el őket, ha a nehezeket ott ahova születtek nem élték meg, persze csupán szerintem, szükséges egy alapműveltség ahhoz, hogy átéljék, nem hiába születtek oda, az anyaföld, a születési helynek a rezgése, ott marad bennük egész életükben, s amint látszik, nem tudják megélni azt sehol máshol, mint ott ahol megszülettek, s ha az benne van a sorsukban, hát utána kelnek útra, másoknak az országát és azáltal az ott adott kultúrákat megtapasztalni, akkor nem nézik már, gyüttmenteknek őket, na ezért most, bocsánatot is kérek, mert így szokták konyhanyelven nevezni a sokaságot, akik ide erre a helyre, Paksra is azért érkeztek, mert nem voltak itt ahhoz megfelelő végzettségűek, vagy a szakmai és emberi érettségük, egy arra érett emberként, azt már megengedte számukra a saját Hazájuk, hiszen ott nem lett azáltal, hogy elmentek onnan hiánya a szakértelmüknek, mert úgy már a helyiek is el tudják fogadni, hogy oda azért érkezett, mert a sorsa vezette arra a helyre, hogy pótolja az ott még meg nem lévő szaktudást, s gyakorolja a hivatását ott, s ki tudja fejteni a saját kultúrája szerinti életét is, annak az elfogadásának az idejében majd ott, tiszteletben tartva azt ahova, addig időzni érkezett, amíg a munkája azt tőle elvárja, mert már emberileg arra éretten érkezett a helyre, s nem azért, hogy vele is többen lakjanak ott, tehát oda is teremt azzal, a szakmai tudásával és vagy, a hivatásának az itt is gyakorlásával, s azáltal a helyieknek is jobb minőségű lehetne az élete, persze ez csupán szerintem, a feltaláltam szerint, aki már tömegeket kiszolgálóként gondolkodom, írom ide, a tehetségemhez adott lett a tengernyi sok, már általam megtapasztaltam szerint, tán ideje lenne arra is gondolni, hogy a lehetőségeknek és az ahhoz megfelelő mennyiségű pénznek, a hiánya, mi mindenben hátráltatja az Isten adta Népnek a gondolkodó sokaságát, feszegetve a türelmüket, szerintem úgy, hogy azt sem tudják tán, hogy mit jelent számukra a kultúrájukban hol vannak a határaik, vagy emberileg mit hoztak a sorsukban és generációsan, miben vannak a számukra is megjáró pénznek a hiánya mit okozhat, s főleg ott, ahol és amiért már megdolgoztak a gondolkodók, még abban is pénzhiányosan hátráltatva vannak, valószínűleg, csupán a saját kultúrájukat ismerik, akik azt az üresítő időpocsékolást kitalálták, s mindenkire érvényesnek csak az tartják, már bocsánatot is kérek most itt érte, hogy mit okozhat az Isten adta Népnek, s az arra éretteknek a személyiségüket az miben hátráltatja, vagy a családokat mennyi mindentől zárja el, ha nincs annyi pénzük sem, hogy a szeretteiket a hiteles fejlesztésekre bejelentkezéssel vihessék el, vagy ott tanulhassanak amire már a személyiségük elég érett a tehetségükhöz adottan, már tán a legjobbak lehetnének, miközben a saját Hazánkhoz is hűen, teljesíteni itthon is képesek lennének, mert most sokan, vannak éppen még, akik nem képesek megfizetni annak a díját, ezt én most itt, karácsonyi ajándékként élem meg, hogy nem törlik le és nem viszik el, mielőtt én menteném magamnak le, hiszen ahogy kinéz egyenlőre mást nem tudok hátra hagyni, a családom tagjainak, mint ezt, remélem lesz aki kitalálja azt, hogyan lehetséges ez, hogy ne húzgálják szét, hiszen nekem ez jelenti a napi jelenlétemet a Hazánkban, s ha még rám látnak az online világában, nem én találtam ki azt, hogy a julamami védjegyet, bárki igénybe veheti úgy, hogy én nem is tudok róla, pedig tudomásom van arról, hogy még bérbe is adhatnám, ha ahhoz, azért lett volna akkor még 2010. évben kedvem, de nem volt ahhoz, az megoldás, hogy legyen általa a vásott nyugdíjamat kiegészítésére még akkor nem volt alkalmas, hogy már akkor jól megérdemelten legyen elég pénzem, ah, szerintem, már kialakult a személyiségem, s magamhoz a tehetségeimhez képest, elértem azt amit az önbecsülésem most már elvárna tőlem, oktatva a feltaláltamat élhetném, a saját magam által a tehetségemmel elért, magamhoz képest, jó minőségű életemet, a saját magam számára megteremtve, mert az mint, a hivatásom által, a sok embernek a megtisztelő és számomra azzal, nagy megtiszteltetésnek bizonyult, egy életre, a szíves – lelkes, s racionális sokaságnak a hozzám érkezése által, vagyok ott, na meg a saját fejlesztésemmel akár naponta, ami számomra az emberséges tartásomat adja, a feltaláltamhoz, tartásos asszonyként élem az életemet, hiszen alaposan megszenvedtem érte, egyfajta pénzbeni forrást keresek, úgy, hogy megtartom a tartásomat, ha lehetne és megadathatna az számomra, az bizony már jól megérdemelt és nem ajándék lenne, hiszen most is, úgy néz ki, hogy nincs még a helyén, a racionális érzékem, igyekszem én azon munkálkodom, hogy rátaláljak legalább kezelhető szinten a racionális énemre, hát mára még nem tudtam megtalálni azt, a nekem is jó pénzbevételi módot, amit a tehetségeim által tudtam volna elérni, nem voltam vakmerő a julamami védjegynek a bérbeadását nem léptem meg egyszer sem, a használatát sem engedtem meg, hiszen nem tudtam volna kontrollálni, hogy mire használták volna úgy, hogy nem is tudok róla, Heringes Árpádné 1999. évtől, a végzettségem prevenciós, most már Műhely, a megelőzésért is tudtommal a neve, egyéni vállalkozóként, történik a szolgáltatásom, amit nem tudtam bevinni a köztudatba úgy, hogy tudjanak a létezéséről, ne vegye zokon senki sem, azt, hogy ugyan, mindenkit nem tud kiszolgálni a feltaláltam általi tudásom, viszont ha emberileg és szakmailag is elérték a gondolkodó szintjüket, már a megtanulása közben és van akinek majd utána, a hasznára lehet a hétköznapi életében, mert tán rájön arra, hogy nem véletlenül van a tenyerében, s csupán hitelesen még szerintem, az intelligencia és vagy a világhírnek a jele, ha tudomásuk lenne arról az Isten adta Nép gondolkodóinak, tán, az is érdekelné őket, hogy az életüket élik-e egyenlőre, vagy már a sorsuk az ami igazgatná őket az útjukra, viszont hiába várnak arra, hogy majd mások megoldják helyettük, mert ez a saját tenyerük és nem ugyanaz a többiekével, hát ha kénytelen – kelletlen látnának hozzá, az nem valósítható meg mások által, hanem szerintem, csupán akkor, ha már a saját idejükben odáig elértek, s az önismeretük elkezd dolgozni értük, hogy legyen annak megfelelően önbecsülésük, amit most éppen elbírnak, mert már megérdemelnek, s most is, csupán szerintem, Paksról a Hergál Házból szeretettel, a julamami védjegy nevet én magam adtam és került a nevemre 2010. évben, kérem tartsák azt tiszteletben,

2024.12.23. ah, csupán szerintem, kétszer voltam abban a helyzetben, hogy azt találtam mondani, buta vagy akkor ha és azt magára is vette, mintha kijelentettem volna azt, az úgy került nagyon sokba nekem, hogy nem kaptam meg azt a pénzt, amiért megdolgoztam, hiszen ki lett mondva és azt sem amit úgy gondoltam, azt a leírtak formájában teljesítettem és még azt sem, ami akkor, mivel én teljesítettem azáltal az megilletett volna engem, hát megtanultam kimondani annyiszor ahányszor az szükséges és úgy használni azt még megelőzésben, ha jobb szó arra nincsen ami ott akkor átmenne, kimondom ahányszor az szükséges, elhangzik a számból, a bocsánatot kérek szó, ah, még mielőtt a mondanivalóm arra a nem saját szintemre helyeződne át, félreérthető lenne, hiszen most már tapasztaltként tudom, hogy ami szerintem van, azt ha szükséges többször és más szavakkal is ki kell mondani, hiszen, még csupán tapasztaló vagyok abban, hogy a racionális módja és szintje, mit mond azzal a szóval, annak az embernek aki azt lehet, hogy magára veszi, tán meg is sértődik általa, pedig utaltam csak rá és buta módon voltam ott abban a helyzetben, hogy nem mondtam rá azt úgy ki, semmiképpen nem sértőnek szántam, csupán azt hallattam át, hogy szerintem, félreérthetően viselkedik ott abban a helyzetben, magamra vessek hiszen meghozta a másiknak a döntését általa, úgy kezelte azáltal hozta meg a döntését, mintha azt a buta lenne ha, oda annál jobb kifejezés lett volna, mivel csupán megelőzésként szántam, neki szánva megelőzésként hangzott az el, úgy vette mintha azt, minősítésként már ki is mondtam volna, pedig csupán a megelőzésnek a szintjén hangzott az el, hát most már tudom, ah, ha az elért szinted alá mégy, magad akkor is úgy véled, mert közben nem észlelted, hogy ismeretlen területre tévedtél, hogy abban a kommunikációban és azon a szinten vagy, ahol azt elkezdted, hát rá fogsz jönni, ha akarja úgy forgatja a szót, hogy neked kelljen gondolkodnod azon, hogyan tedd azt úgy a helyére a hiteles mondataiddal, hogy a másik ne kerüljön azonnal föléd, hiszen átadtad neki a saját győzelmének a lehetőségét, mert amit a magad szintjén a szavaid által mondtál, nem ment át, mert a másik oldalon nem fogadóképes arra, hiszen nem ismeri a megelőzésnek a kifejezéseit, ami megtanulható tőlem, s általam van az is, hogy a julamami magyarosan agyalósa jelnyelv, elnevezést az magam adtam, ami által oktatom és a szolgáltatásomhoz tartozóan alkalmazom is, az általam feltaláltammal együtt, amikor az arra az egyenként bejelentkezőknek, a tenyereiket más és más időpontokban le is olvasom, sem nem adtam közre még, a feltaláltamnak az arra alkalmas kifinomult nyelvezetét, hát nem is érthette azt megelőzésként, ha magyarázkodni próbálsz, egyre lejjebb vezet téged, hiszen ott van otthon és ahhoz van szokva, az egyetlen amihez odáig elért, hogy jól bejött neki és addig még mindenben, hogy nem jöttek rá a többiek, vagy a jóindulatuk szerint döntöttek, így nem lett láthatóvá sem hallhatóvá, hogy nem tud azon a szinten kommunikálni, ahol azt senki sem vette még megnyilvánulva ott zokon, csupán és még az is lehet, hogy együttérzésből, elnéztek felette és ahhoz már túl régóta időzhetett, hogy rájöjjön, az intelligensek és a szakmailag a szintjükön lévők, majd átugorják azokat a lehetőségeket, amikor szükség lenne azonnal arra, hogy ott abban a témában már érvelésbe menjen át, hiszen kiderült volna rögvest, hogy nincs meg ahhoz sem az emberséges szint, se a szakmai tudásból eredő érvek, a hiányosságok sora kerülhetett volna felszínre ot is még idejében, na meg az, hogy mindenben és mindig, csak győzni akar és mindenképpen, mivel nem kért arra téged, se senki mást, hogy mint ahogy téged, magát is felméresse, s utána már a saját szintjére lépve se próbálkozzál meggyőzni, sajátodként a már a szakmai szintedre jellemző érveiddel, hajlításból hajlításba, megingathatóvá tenni és vagy, körbe – körbe üresíteni, aztán hirtelen átlépni, kikerüli azt, hogy mivel azokat a közösben elhangzott szavakat, nem érti, vagy számára teljesen mást fog az elhangzása után jelenteni, hát ne, hogy kénytelen legyen kérdezni, vannak ahhoz kitűnő módszerei, s még az is lehet, hogy az egyetlen, aki azt azon a legmagasabb szinten gyakorolva teszi, s azon van, hogy azt minél többen el is ismerjék, akik szintén csupán önmaguknak a győzelmét, helyeznék hasonló magasságokba, viszont vannak módszereik, s azon a szinten azt ismerik, megelőzés, megelőzés, megelőzés, be és megtanítása az oktatásom által, persze csupán szerintem, ah, hiszen én értem, hogy mit és azt miért nem érti, a 30. évben a tehetségem általi tudásomnak köszönhetően és tömegnek számítóan sok ember megtisztelő érkezése következtében, lett a hivatásom a megelőzés, prevenciós lettem, ah, ha van kedved és magam is úgy gondolom akkor, hát, győzz meg, láss hozzá a saját tudásod általi érvelésedhez, legyőzni könnyű engem, hiszen nem harcolni születtem, csupán, a feltaláltamban lévő, a hasonló szinteken élő emberek általi, s az önismeretük adott, hát nekik szól az, a személyiségükre formálva oktatom, annyiszor fordítom le a saját szavaim által, ahányszor az akkor szükséges ott, az embereknek a sorsában már értelmezhető életszerűséget vehetik magukhoz, amihez akkor ott én magam alkalmazkodom, hiszen azt, hogy feléje a saját idejét tudomásul véve, hogyan, azt hála Isten, már régóta alkalmazni is tudom, az értőknek a szintjén számukra hitelesen, nem tartozom se ide, sem oda, tartozom, a személyesen hozzám, a megbeszélt helyszínre Paksra bejelentkező és oda meg is érkezőhöz és akkor éppen oda, még kevés ember vállalja fel, hogy szüksége van a már elért önbecsülésének a megtartásához, a most hiteles oktatási formában, amik az eltelt tíznél több év alatt, teljesedtek ki számomra olvashatóan és általam oktathatóan, gondolom, az elért szintjükön mások is, úgy vannak vele, hogy állandóan jelen lenni ott ahol másoknak is meg lenne engedve a még csupán szerintünk való oktatás, az nagyon nagy hiba lenne magunk ellen, addig, amíg azt, az aki vevője lett annak, a hitelességének a továbbiakban a felelősségét, már magára venné, azt addig butaság lenne elhinni, hogy nem akarják azt, megpróbálni lemásolni, vagy kifinomultan hamisítani, plagizálni, a magukénak tudni, nem lehetne abban most így senki sem nyugodt, s magam is azáltal adom át a tudásomat, számukra, mint az általam megrajzoltat, csupán általam, jó minőségben és kitűnően, most még, csupán saját magam által, oktathatóan, önmaguknak is a fejlesztését szolgáló és megtanulható működőképes formában, a toleranciát és az annak a tudásnak megfelelő alázatot is átadni születtem, több mint 10 éve várom, hogy lehetőségem legyen arra, hogy úgy oktathassam, hogy az eszközeim is meglegyenek ahhoz, az online világában, bár ismétlésben viszont, azóta akár naponta vagyok általa, ahhoz képest, hogy mit hoztak a generációs feladataikkal, azáltal is fejlődésben tudjanak maradni, most még hiányoznak az online eszközeim, ezért a telefonom által történik a szolgáltatom, hogy azon a szinten amit szolgáltatók nyújtani tudnak számomra, mint általam is jól használható szolgáltatásokat, én magam is meg tudjam fizetni és megkönnyítse az oktatásomat, számukra is akik, azokat a formai szinteket hétköznapi szinten meg tudják fizetni, volt aki helyettem megélte, átvette az emailcímemet és azáltal, tán úgy, mintha én magam oktattam volna, kiteljesíteni igyekezett és megtette azt helyettem, mivel nem kérte tőle senki tán, hogy igazolja magát abban, nem kérdezte meg tőlem és nem engedtem volna meg, hogy mindenféle módon az elért szintem alá vigye, gondolom a pénzszerzés miatt tette, hiszen a julamami védjegyért én fizettem, úgy tudom, hogy nincs több belőle a Hazánkban, mert a telefonos beszélgetésünk által rákérdeztem, hát nem mondhatom azt, hogy szerintem rendben, mert, most nem tudom, hogy működik-e még, a facebookon találtam meg, s nem kaptam érdemben választ azóta sem, hogy letörölték-e azt végleg, mert hogy azóta lett a fizetős része, s az is lehet, hogy az ad egy lehetőséget arra, mert nem vagyok fizetős, hogy kiszolgálja magát vele, valószínűleg, neki volt ahhoz elég pénze, vagy lehetősége, s azáltal, jó nagy katyvasz is lehetett általa, vagy annak a következtében, amiért nem vállalom a felelősséget, hiszen, nagy a valószínűlege, hogy ott sem kérdeztek rá, hogy van-e általa is, arra befizetve oda, ahol a julamami védjegynek a díját úgy fizettem be vagy ki, hogy nem volt befizetve ott mások nevére, vagy ugyan mi módon lett számára az lehetőség, a 73. évemben várakozom, ugyan még nincs mire, hiszen számomra is már adott volt az évekig volt arra lehetőségem, most még nem adatott meg, hogy legalább a saját Hazánkban, vagy azután már az online világában megint oktatni tudjam, hogy legyen hasznára az is, a Hazánknak és az azt már értő gondolkodó embereknek, s most rögvest 8 bocsánatot is kérek, hátha megjön a kedve többeknek is arra, hogy megtegye az idén, ha számára pont ott van az ideje annak, persze csupán azért, hogy a lelkes és szíves énjének is eleget tegyen, szeretettel Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, mint 2010. év óta, a julamami védjegy,

2024.12.22. ah, ha most meg már bőségesen áramlik, hogy mekkora jókat tesznek, s még odáig sem jutottak el, hogy rájöjjenek, az Isten adta Nép pontosan tudja, hogy minek tudható be, hogy számukra nem voltak lehetőségek, mint az adásban már hallható, meg is fogalmazzák, hogy az nem miattuk van, s azt is látják, hogy mi az ami adta az Isten adta Népnek a semmire várakoztatásában, a túlzásoknak az üresítő hatásait, az egyoldalú és csupán egy ügyért tevő, a felhalmozása általi fékeket, s általuk a jó és a szép, miért nem valósulhatott ennyi év alatt sem meg, s mivel az Isten adta Nép közé tartoznak, s nem is tagadják meg azt, hogy honnan jönnek és mekkora utat volt ahhoz ahol most vannak megtenniük, a legnehezebb helyzeteket sem kikerülve, az intelligensek, az összefüggésében okosan gondolkodók, emberileg is a helyükön lévők, ha szükséges meghozzák a nehéz döntéseiket, nem tagadva meg azzal az Isten adta Népet, azt is látják, mire van szüksége most mindazoknak, akik a felvállaltjukhoz és az emberségükhöz mért, szolgálatot teljesítenek, nagy a valószínűsége annak, hogy pontosan tudják, egyedül a siker sem igazi siker, akkor se, ha megtettek azért mindent és teljesítettek, azáltal a saját sorsuknak is megfelelően, hiszen minden túlzás meghozza az ellentétét is, hogy az egészséges egyensúly meg tudjon maradni, szerencse az már, hogy a többiek is látják, s egyre többen látják át, mi minek a következménye lett, miért nem tudtak mostanra eljutni a sorsukban odáig, hogy megálljanak a saját talpukon azáltal, amit a Hazánkhoz adtak, oda és bele teremtettek, azért mert a Hazájuknak tartják maguk szerint is, s annak a megélhető fogalma már számukra ismert, s tudják, hogy adni születtek, hát a sajátjaiknak az alapot adnak azáltal is, hogy kitartanak ott abban ami most, tán úgy látszik, hogy megint és most éppen másképp, viszont nagyon nehéz lett, ha azt megtehetik, úgy, hogy ki nem billennek, időben ki tudják mondani azt, hogy nem, hiszen felelőssége van mindenben mindenkinek, egyedül nem megy, amivel a saját szintjükön maradva már tovább is fejlődhetnek, ott ahol mások azt látják, hogy nincs lehetőség, az egyszerűben is nagyszerűen el tudnak lenni, élik éppen azt, amit most éppen abban ami van, lehet, hogy a nehezeket ne hagyják meg későbbre, mert tudják, hogy a saját sorsuk mellett, a sorsuk szerint cselekednek akkor is, ha a generációs feladataikra is figyelve élnek, hogy ne hagyják rá a következőkre azt úgy, hogy nekik az akkorra már, akár teherré is lehet, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami 2010. évben került a nevemre mint védjegy, kérem tartsák tiszteletben,

2024.12.21. ah, szerintem, ha eljut valaki odáig, hogy mennyi mindent nem adott meg, ami alapban megjárna az Isten adta Népnek és mivel szerintem adni születtünk mindannyian, hát hiába a nagy álom valóság az addig nem lehet, amíg meg nem kapta az Isten adta Nép mindazt, amit neki szántak az Európai Parlament döntése következtében megérkező és az Isten adta Nép számára és a jó életminőségére szánt pénzekkel, na hiszen, hogy néz az ki, hogy akikhez tartozóhoz szavaztuk magunkat, náluk másabb minden magasabb szinten történik mint nálunk, természetes az, hogy szeretnénk úgy élni, ahogy egész életünkben terveztük, amikor beleadtuk a Hazánkba azt, amire akkor éppen képesek voltunk, csupán azért mert akkor is szerettük volna azt elérni és úgy érezni, hogy jóhelyre születtünk és ha megbecsüljük azt amit akkor amikor az tán megjárna nekünk meg is kaphatunk, akkor mi is fejlődhetünk és nem kell kimaradnunk a jóból és szépből, s magunkhoz képest annyira lemaradottaknak látszanunk, meg a többi országokhoz képest sem, hiszen voltunk gondolkodókként, akik akkor is tudtuk, hogy egyedül nem megy és nem csinálhat egy fecske sem nyarat, a sok lúd ugyan disznót győzhet, viszont az csupán az evésre vonatkozik, s nem csupán evésből áll az emberséges, hanem leginkább gondolkodva haladna most is ha tudna, hiszen amit megteremtettünk eddig alapnak szántuk, a következő generációknak, egyrészt azért mert nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy az álmaink majd megvalósítva hozzánk potyognak, már bocsánat, csak óvatosan írom, hogy szerintem az ember emberségesnek született, majd megtudja mindenki a saját idejében, hogy azért éli még az életének azt a minőségét, aminek a kiváltását, az álmainak a megvalósításától, vagy a megszerzett tárgyaktól várja, s ha már nagyon akarja, hát lehetőleg még ma legyen az meg számára, mert az akarja, hogy igaza legyen, akár a most és ha kell, hát még a tegnapi napra be is bizonyítja, hogy csak neki lehet igaza, a tehetségemmel hozott és a 30 éves tapasztalatomból lett a hivatásom, 1994. évben tapasztaltam meg, hogy elértem a sorsomat, akkor, azt gondoltam majd egyre könnyebb lesz, s annál mindenképpen, mint ami addig volt, aztán már megint tapasztalva tudtam, hogy mindent előlről szükséges megélnünk és akkor tudjuk azt, a belső kontrollunknak megfelelően, az emberséges tartásunkat megtartva, azoknak a sikerélményeit, meg is élni közben, mindenkinek a sorsa más és másképp történik annak a megélése is, a saját idejében haladva a sorsát elérve, s azon tovább haladva előre, persze szerintem, néha várakozva, ami látható mint rajzolat a tenyereinkben, amikor a megoldása még nincs meg a következő lépéséhez, az engem megtisztelő és velem szemben ülőnél látva, a döntéstől óvó, az akkor még elszigetelődést jelentő, a szerintem, mint, a belső kontrollja szerinti és érte való, ahhoz még időt kérő jelét, annak az akkor a saját tenyerében lévő és szerintem, számára egyértelműen azt jelző, rajzolatát, ha megelőzésben fogalmazom meg, tán azt kihallja, s már utána nem ugorja meg azonnal, hanem a továbbiakban is gondolkodik, s kivárja, a saját lehetőségéhez megadatott és a számára legjobb időt, közben vagy utána rájön arra is, hogy mikor volt az a pillanat, amikor nem volt még elég erős ahhoz, hogy csupán azt akarta, hogy ne szenvedjen abban, a tán mások általi várakoztatástól kínlódni már nem volt tovább kedve és egy hirtelen hatásnak köszönhette, hogy meglépte, tán akkor, egy kívülről jövő mások általi és magára vett, hatásnak a következtében, nem mondható, hogy akkor erősen mérlegelt volna, vagy tán nagyon átgondolva cselekedett, tán azt hitte, ha másoknak szabad azt, akkor neki is lehet, ah, nem gondolta végig, hogy mennyit veszíthet azzal, ah, ha az addigi nehezekhez képest hirtelen, az addig megoldásként nem használt könnyűt, mint egyszeri és könnyebbségnek ható, pillanatnyi megoldást választja, akkor azután, azt tán korrigálhatja és a nehezekkel majd megint megoldhatja, az addigi nehezeknek az újra átélése, sőt az embereknek a rosszindulatú megjegyzései is követik az át és az abban való nehézben azt, amit önmagáért szükséges megtennie akkor, abban a nehézben, a saját jól felfogott emberesedéséért, kapta mint, a saját megélési idejét és gyakori is lehet az, mert akkor az emberek nem gondolnak másra éppen, mint, hogy ha nem látják a többiek azt, ami akkor éppen velük van, akkor tán különbnek látszanak náluk, s azon igyekeznek, hogy lehetőleg hosszan tartóan, tudják fenntartani azt a látszatot, mintha, az övéivel, az elődjeikkel, mint az abban érintettekkel, generációsan velük az nem történhetett meg addig, vagy tán sohasem, ah, miközben, ha ismernék a generációs feladataikat, felismerhetnék azt is, hogy bizony – bizony látható az is, hogy ismétlések voltak és többszörözve lehettek, s maradtak meg azoknak a következményei, amit ha szeretnék, ha nem, újra és megint megkapnak lehetőségként, mint törleszteni valót, mert rájuk maradt, hiszen most éppen ők a legmagasabb szintűek, s azáltal meg is tudják oldani, ha szánnak rá elég türelmet és kitartóan végig is viszik, úgy, hogy nem ártva és nem bántva haladnak, s közben önmagukra is jól vigyáznak, Heringes Árpádné prevenciós Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy,

2024.12.20. ah, voltál-e már úgy egy helyzetben, ami azért lett, mert nem szóltál időben, hiszen minden elhangzott szónak a maga minőségében, ereje van, a 30 évből volt így is úgy is hatás a szolgáltatásom közben és bőségesen, azoknak a számomra akkor még felismerhetetleneknek, a hatása által emberesedtem fel, oda, ahol már elbírom emberileg és a hivatásommá lett az amit a tehetségemként hoztam, oktatni most még csupán én tudnám, az arra már szakmailag és emberileg igényeseknek, ha megtapasztalnák és ők maguk élnék azt közben át, nem a mások által mondottakból és a tán plágiummal sem törődőkként, le és kimásolva azt amit a saját szintjeiken oktatni, látom, hogy próbálkoznak, viszont úgy, hogy az érdemben átmenjen, úgy sem tudnak, sok mindent átéltem, s miután megtapasztaltam már, jöttem rá, hogy hozzám bejelentkezett és utána előadni ment azt, amit a maga elképzelései szerint fogalmazott meg, nem csodálnám ha belebukott volna, láttam, azt is, hogy a fényképemet miként szándékoztak máséval helyettesíteni, szóltam érte, mert nem szerettem volna azt megélni, látni, hogyan szemezgetnék ki, úgy, hogy megmagyarázná azt tán nekik ott közben valaki, mintha az a saját összetett tudásuk lenne, hiszen az se nem a saját idejükben való tapasztalást, sem nem a saját idejükben való fejlődésüket segítené elő, hanem csupán, valaki mástól tudnának arról, hogy számára mekkora élmény volt és mennyit fejlődött közben az összefüggésében látásig, nem vagyok üzletasszony, viszont sok racionális emberrel találkoztam már eddig, ahhoz, hogy az oktatásomkor átmenjenek az általam az oktatásomhoz formált, kimondott szavaim, mindenki eddig is, a saját idejében jelentkezett be, hogy megtanulja tőlem, csupán azt hallom azóta tőlük, hogy rátaláltak az életükben azokra a feladataikra, amiket addig nem láttak még át, viszont, már meg is élik, nem mindegy, hogy éli-e valaki az életét, vagy megéli azt, ami a sorsához vezette és azóta már, ha néha araszolva is, viszont tud haladni előre, minden családban van valaki, aki elviszi a balhét, ez bizonyára találó szó ide, ők akik, már látják, átlátják, kihallják és meghallják, azután már azt ami a legfontosabb számukra, azáltal hozzák a döntéseiket és élik át, s attól fogva már nagyon jól tudják és nem bánják, hogy akkor rászánták magukat és megtanulták, a feltaláltam általi Julamami Magyarosan Agyalósa, ami az általam megfogalmazott jelnyelven történik, már akár le is utánozzák a szeretteik, mert akkor éppen értik egymást, tiszteltjeik körében használják tán, egy – egy kifejezését a Julamami Magyarosan Agyalósa jelnyelvnek, nem beszéltem és nem beszélek rá senkit sem, hogy tanulja meg tőlem, ezt a mások által még nem oktatható formát, mert meg sem engedtem azt senkinek sem, amit egy napon és egy ritmusban rajzoltam meg és oktatható, hol jól, máskor meg kitűnően átmegy és a saját idejükben már alkalmazni is tudják, maguk szerint és a szintjük az már, amit addig elértek, abban szolgálja utána őket, hogy fejlődni tudjanak, emberileg és vagy szakmailag is, nem árt felfrissíteni azt a tudást, amit az első években tudtam átadni, azzal kibővíteni ami most is jól vagy kitűnően működésben tartja, az életvitelüknek az emberséges tartásukat megőrző életminőségüket, ha van miért hát bocsánatot is kérek, ha nincs miért, hát megismétlem leírom ide, a bocsánatot kérek szót, hátha lesz akiknek segít az kimondani azt, hogy bocsánatot kérek, mert azt is akkor lehet csupán, amikor ott van az ideje számára, hogy megszabaduljon minden addigra felgyülemlett tehertől, amit a szavaknak a még időben ki nem mondása által keletkezett, s ha nem tud megszabadulni tőle, ártóan felgyülemlik és látszik a tenyereiben, adja a jelzést számukra, hogy a fel nem dolgozott, ki nem mondott szavak, számára ugyanúgy ártva hatnak, mintha az általa egyszeri vagy többszöri alkalommal elfogyasztott, túlzott mennyiségű vagy túlságosan
sokféle vagy számára nehéz étel vagy ital, által keletkezett volna, az emberséges, személyiségünkhöz kapott, határaink is különbözőek, mint az amin belül az egészséges egyensúlyunkon maradva éljük az életünket, s még sok mindent elmondok az oktatásom közben, kinek mit mutat a saját tenyere éppen akkor, amikor az oktatásomon a saját sorsára is kitérve ott akkor, számára érthetően beszélek, van aki érti, van aki még nem, tanulni nem késő és nem szégyen az semmiképpen, persze csupán szerintem, győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az engem az oktatásomra bejelentkezve megtisztelőhöz és akkor éppen oda, nézz a lelkes – szíves énedben szét, látod, hogy mennyire életszerű, jó és szép, mind így érkezünk le, ah csupán óvatosan, az intelligensek felé csak félhangosan mondanám, hogy ne legyen okuk rá, hogy átmenjen a jó kommunikácó helyett, abba, a meg nem fogalmazhatóba, amit magam is kipróbáltam, mert a hatások ott voltak a képernyő által, s mivel megtapasztaltam azt, hogy ha megint megnézek valamit, ami a külső hatásokat adja át, s az nem tartozna rám, hát ne nézzem meg, s nem tapasztalom azt sem meg, hogyan hat az rám, azt úgy lereagálva általam, amit tudomásul vettem, mert időben jelzett számomra a családom, hogy méltatlan az hozzám, nem tudhatja senki sem, mikor kerül abba a helyzetbe, ahol úgy hatnak rá az ott megülő rezgések, hogy az már ott felgyülemlett és mivel nem kezelték azt, hozzáértően és az odatartozók a saját idejükben, az is lehet, hogy mostanra az már, kezelhetetlenné vált és átment ő maga is, akinek abban nincs tapasztalata, se ahhoz nincs hozzá se szokva, eléri a hatását és átmegy az, az intelligens, emberségesek által ismeretlenbe és abból azután, az magukból már kifordultan történő, mások által lehet, hogy hétköznapi szinten folytatott, viszont számukra jól ismert hatású, orditozásba, a szakmai tudáshoz és az emberséges tartáshoz, a nehezek által adódottan már ott vannak az érvek, ha nem értik azokat ott ahol éppen akkor időznek, hát köszönjenek el onnan, hogy megtartva az önbecsülésüket, s minden nem ajándékba kapott hiteles érvüket, amivel oda úgy mentek, hogy nem mérték fel, akkor frissen előtte, a saját emberi és szakmai minőségüket, úgy azt sem tudták, hogy nekik szükséges megvédeniük azt amit addig a nehezek által megszenvedtek, nem tudják átadni úgy, hogy akinek az lényeges lenne, ne maga élje azt át mint nehézségeket, nem tudsz segíteni, mert magadat szükséges felerősítened ahhoz, amit megszenvedtél és azáltal csupán magad erősítheted fel, ha menet közben akarod segítségül adni azt, ami még nem adta meg számodra a bizonyosságot arról, az nem fog menni, mert a belső tartásod segít rajtad, ha még nem tanultad meg azt, hogy segíts magadon az Isten is megsegít azáltal, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevencós Paksról a Hergál Házból, ahol már nem történik személyes találkozás, helyette egy másik helyszinen tudunk találkozni, ha megfelelő az időjárás ahhoz, vagy megvárjuk a tavaszt és addig a telefonos szolgáltatásom által elmondottaim kitartanak, köszönöm a megértést, szeretettel a julamami védjegy,

2024.12.19. ah, szerintem, ha csupán magadért vállalod fel azt, amit tán az álmaidat kergetve céloztad meg, azt hitted mindent megtehetsz a végére akár, bárki vagy mindenki majd a kezedtől szenved, ha a gyermekeknek, fiataloknak, korosodóknak nincs meg, s nem lehet számukra az természetes, hogy a biztonságérzetüknek is van szabad tere, a vezetőknek az embereséges döntései, most a legnehezebbek, ha nem teszik meg amikor annak ott van az ideje, mi által kaphatnának feloldást azoknak a döntéseiknek, a következményei már sok mindenki számára láthatóan, vannak felszínen és itt meg ott, már a nemtetszését váltotta ki, az Isten adta Népnek, az ugye nem lehet, hogy ne valósulhatnának meg szakmailag ne kerüljenek a helyükre a történések, hiszen utána már borulhat és minden, kerülve a helyes útra, hiszen rá jönnek most és sokan, hogy az aminek akkor hittek, azok nem az emberséges és szakmai hitelességet követték, akkor is ha voltak akik abban hittek, hogy végleges lehet a megtévesztése az Isten adta Népnek, tán nem szabadna megfeledkezni arról, hogy embernek születtünk mindannyian, ki ezt kik meg teljesen más sorsot hoztak, ha már gyermekkorban nincs meg az önmagáért is tevő gondolkodásához, a saját életében a lehetősége, mert túl van szabályozva minden és mindenben, s mindenhol, viszont az egyes embernek van saját sorsa, ami felváltja az álmait, hiszen, nem mennének mellé, ha tudnának róla, hogy bele van rajzolva a saját tenyereikbe, hogy ha gondolkodva él, hát elalvás előtt, a napját végig gondolja és azáltal akár nyugodtan is alszik, hát álmodjon szépeket és jókat, hiszen az álom az alváshoz tartozik, s ügyel arra is, ah, ne, hogy kibillenjen minden jól kitaláltak hatására, által, amik mellé vinnék, ha arra az útra állna rá, ami csupán a jól kitaláltaknak az érdekeit szolgálná, ah, tán, ne a mások álmait legyen fontosabb megvalósítania, mint a saját sorsát megélnie, persze bocsánatot is kérek, a bocsánatkérésről annyit, ha a saját idejében nem kér bocsánatot aki pontosan tudja, hogy azáltal, mert hagyta magát kibillenteni az egyenestől eltért, Isten óvja tőle, hogy azt még fokozza azzal, hogy nem nézi a többieknek a sorsát és csupán neki legyen igaza, előtte át szükséges gondolnia, mások helyett nem tehet a sorsukért, mindenkinek szükséges előtte bizonyítania a hozzáértését, s s az arra a feladatra az emberileg is érettségét, mivel van felelősségtudat benne, amikor ott van annak az ideje, fel kell vállalnia, hogy emberek vagyunk mind, az sem szégyen ha még tudja, ah, ő maga is hozzátartozik az Isten adta Néphez, hogy amikor szerinte, már nem sérülhet ő sem tőle, akár bocsánatot is kérhetne, viszont mások helyett hiába kérne bocsánatot, mert nem hatásos az sem, ah, számomra szerintem, a hivatásomhoz tartozik, hogy a bocsánatkérés már hétköznapi, így maradok az egyszerűben és megélem ott azt, néha már, nagy levegőt is veszek és akkor nagyszerűen érzem magam, mert az idő gyorsan múlik, s nem biztos, hogy a kiüresítően ható várakoztatás mellett még, az önmagához képest várakoztatásával, az ott marad benne és nem fogyatkozik meg, vagy egy idő után már, a bocsánatkéréshez elég lesz-e, a bocsánatkéréshez az akkor még benne meglévő emberséges hatás, hitelesen, csupán arra használható az arra kapott energia, csupán egy szó, aminek erős az ereje, ha időben hangzik el, akkor nem lesz felhalmozódás benne se belőle, mert szerintem, a lelkiismeret jelez idejében, s aki azt észleli, hát persze csupán szerintem, örüljön neki, hogy még dolgozik benne, hiszen az érte szól és nem ellenére van, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évben neveztem el, a julamami védjegy, kérem tartsák tiszteletben,

2024.12.18. ah, otthon vagy, ha a saját leszármazottjaidban már meglátod a gyermekkori önmagad, ha nem is mégy sehova az online világa nap mint nap, ott van nálad, igyekszel kiegészíteni a nyugdíjadat, hiszen valamit másképp számoltak mint gondoltad, se nincs 40 éved, sem nincs 100 ezer forint sem a nyugdíjad, hát igyekszel, hogy el tudjad tartani magadat, mert a lényeges számodra, hogy megtartsad az emberséges méltóságodat, nem bánod, hogy úgy élted az életedet, hogy másokra is figyelve éltél, azt sem, hogy amiből lehetett kiraktak és kizártak, a jóból és szépből, akiknek az lett volna a dolga, hogy gondolkodva gondoskodjanak a korosodókról és ne csupán a családjukat tegyék felelőssé mindenért, nekem nincs okom panaszra, mindenért megszenvedtünk és hála Isten, egy család lettünk, hiszen mindenkinek, más és más a sorsa családon belül is, van aki az apja ágáról hozza a generációs feladatát, mások meg az anyjuknak az ágát vinnék tovább, önismereted lesz általa, ha felismered mi dolgod neked a földi életben, honnan származol és mi az utad, ami elér egészen a sorsodig, ha gondolkodva élsz, megismered a saját sorsodat és nem csupán önmagadért teszel már, hanem leinkább mindenért ami úgy állít meg, a nagy pörgésedben, hogy még megment általa téged, hogy végleg el ne tévedj, a sorsodhoz képest, mellé menésben, nem tudsz ellenállni annak, s rögvest ráállsz a megszerzéséhez, az őrizetlennek látszónak a lenyúlásához, ah, csupán óvatosan csendben írom le ide, nem lehet a tiéd úgysem az amiért nem dolgoztál meg, ami nem a saját alkotásod csupán azt mondod, azt láttatod, benne van mindenben annak az embernek az életrezgése, aki megalkotta azt, a munkájának a becsületéhez szükséges verejtéke, minden átmegy mindenen és mindenkin akit az bárhogy is megérint közben, 2024. évben vagyunk 1994. évben mint Tenyérelemző kezdtem, megtanulni nem tudtam, amit ott elvártak volna, megengedték, hogy vizsgázhatok, elém nyújtották a vizsgáztatók a tenyereiket és leolvastam a magam módján, ott akkor, egymás után és szerintem a tenyereiket, kaptam érte egy négyest, egy napos volt a papírforma amit oklevélként kaptam, s ahova meghívtak egy nemzetközi táborba, egész nap csak olvastam az elém nyújtott más országokból jött embereknek a tenyereit, vitték annak a hírét amit szerintem olvastam le, egy nagyon elismert jósnő is volt ott és hivatott a segítőjével, megnézte a tenyereimet, meg akarta nézni a tenyereimet, mert azt mondtam amit ő maga is olvasott, ugyanazoknak az embereknek a tenyereiből, Klárinéninek szólították, korosodó hölgy volt, azt mondta a sok mindenféle után, hogy az embereknek a megsegítésére szült az anyám engem, minden gondolatomat írjam le és adjam közre, vagy szóban mondjam ki, hogy tudjanak róla az emberek, 2009. év óta vagyok fent az interneten és írom, a különböző módon elnevezett oldalaimra a gondolataimat, felraktam 600 db is több videómat, mégsem tudtam megoldani azt, hogy annyi pénzt keressek általuk, nincs üzleti érzékem és kész, ezért adnám el a feltaláltamat, üzletembernek aki hasonló vagy azonos szinten végzi azt, amit a tehetségével hozott, amit a tudásomért szerintem már megérdemelnék, hogy oktatni tudjam, sok arra igényes embernek, ne mondja azt nekem egy tapasztalatlan sem, hogy tartsanak el engem, előbb próbálja ki, hogy ekkora tömeget az írásaimmal, videóimmal az érdeklődőket kiszolgálva, s számukra szolgáltatva, ugyan, hogy vélekedne, ha a saját Hazájába nem fogadják be azzal a tudással, amit a tömegnek számítóan sok ember hitelesített, akik a 30 év alatt megérkeztek, Paksra Hergál Házba és még közben négy helyszínre, amiket bérelni igyekeztem, amikor azt megtehettem, ah, ha ezt nem fogod fel, ne vállalj vezető szerepet az Isten áldjon meg, óvjál meg magadtól, vezető szerepben bennünket, persze bocsánatot is kérek, hátha mások is megteszik azt amikor arra már igényesek lesznek, a saját idejükben, Heringes Árpádné prevenciós, https://julamami.com

2024.12.17. ah, ha csupán szerintem, minden csupán mondvacsinált és amint látszik, addig dörzsölgetik, amíg az simának nem látszik, s megfelel kifelé látszatosként az elvárásoknak, ah, szerintem, tán azt gondolják, hogy akkor minek lenne szükség a felelősségtudathoz való fejlődésükre, hát rendben lehet úgy is, hogy egymásnak az érvekkel való meggyőzése helyett, beérik azzal, hogy megengedőek lesznek, így megfordult az egész, a győztesekért és a rajongóikért van minden, amit aszerint meg is mutatnak, mivel megváltoztattak mindent, ami a biztonságos megoldásokhoz eddig jelen volt, nem állnak meg, átcsoportosítják a pénzeket oda, ahol a győzelmet remélik és azáltal is, bebizonyosodik, minek fejlődni, fejleszteni ott, megmagyaráznák, viszont csupán magyarázkodnak, ahol gondolkodva gondoskodnának, azokra az elképzelésekre, tervekre, megoldásokra, most nincs szükség, nem hozzájuk tartoznak, hiszen akkor, ha az bejön nekik, már megint megvalósíthatják azáltal majd az álmaikat, a saját elképzeléseik szerint majd beáll mindenki, a könnyű megoldást elfogadva, a nem is létező sorokba, így minek tanulnának meg alkalmazkodni, ha a saját kultúrájukban kimondott szavaikat ahhoz, még nem fejtette ott meg és ki sem fejtette részletesen senki, hol tér az el attól, amiból a többiek teljesen más jelentést hallanak ki, azt szeretnék tán elérni, hogy akkor ha nem hagyják a többieket se érdemben megnyilvánulni, sem érvényesülni, hát majd aszerint fog mindenki teljesíteni, egy az ügy, döntés és ahhoz a pénz is egykézben, ami aztán megint a saját kényelmüket szolgálja ki, ha nem kérdeznek rá, minden elhangzott és leírt szóra, se nem fordíttatják le, mondjuk három, se ide, sem oda nem tartozó által, maradhat-e az úgy, hogy akkor, ha nem rájuk szavaztunk, azáltal már nyugodtan megkülönböztethetnek bennünket, nem készteti a magasabb szinteken döntőket, hogy tán, megkérdezzék, akarjuk-e, hogy úgy döntsenek, hogy azáltal a döntésük által, a továbbiakban már nyugodtak lehetünk, mert biztosítanak bennünket, hogy megtarthatjuk az önbecsülésünket, vagy marad az úgy, ahogy van és akkor a saját Hazánkban, mint az Isten adta Népnek, tudomásul kell vennünk, hogy ugyan felénk miért teljesítenének, ha tán még azt is megtehették, hogy fel se vállalták értük a felelősséget, ah, peresze bocsánatot is kérek, nem adhatom fel, hiszen feltaláltam valami nagyon lényegeset, ami minden gondolkodó embernek jól jöhet, a szakmája mellé, egy az összefüggésében is látást nyújtó tükörnek, vagy emberileg ad tartást úgy, hogy az egészséges egyensúlyából, sem a saját kultúrájából, kibillenteni nem lehet, mert nála vannak ahhoz az emberséges és a szakmai tudása által, már bizonyítottan az egymást erősítő érvek, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évben adtam a julamami elnevezést és védjegy lett, kérem tartsák tiszteletben,

2024.12.16. ah, hát akkor hol élünk mi, ahhoz a kirakatként mutatkozó országhoz képest, ahol megmutatkozni, a luxus és a bőség látszik és a kivagyiság van a felszínen csupán, valami alap nélkül alakult és eddig ért el mostanra, mit gondoljon erről az Isten adta Nép, hát amit ide teremtettünk abból azt mutatják tán, hogy semmi nem a miénk itt már, szerintem itt van nekünk a Hazánk, meddig még, mennyi az elég, már évek óta elveszett a fék, ott tart most, hogy azt mondják az övéi, hogy bármit megtehet és úgy is tudja már, hogy minden az övé, akik ezt látták és hallották, ugyan mire gondolnak, hogy vicceskednek csak és majd megváltoznak, szerintem már nem tudnak megváltozni, túl vannak azon, mint a mesében az óperenciáson is túl, ott ahol az újévi malac majd, valamit éppen kitúr, a múlt elmúlt ugyan, szerintem, az idén meg jön a felszínre minden, dolgozik a lelkiismeret, s azt is azért, hogy ne tudjon kifordulni az emberségéből, ami nem azon a szinten van aminek mutatja magát, ha nem oda való, az nem is tud oda beilleszkedni, hiszen rend a lelkes és mindennek, s mindenkinek megvan az elért szintjén a saját sorsa, a rámaradt generációs feladata, a saját kultúrájának az elvárása szerinti rendje, vagy az a magas szint, amit megugrott és az abból eredően átment ártásba, amihez hiába az álma ott el nem fogadják, vannak annyira igényesek, hogy előtte jól megnézik, kikkel közösködnek, kiért vállalják ott fel a felelősséget, s azt is, hogy bekerülhet-e oda, mert amit felvállalnának általa, ah, úgy már, a saját bőrüket sem viszik vele a vásárra, úgy azt minden gondolkodó embernek a döntésének a javára váltva, s megoldás az arra, az addig, minden jóból és szépből kimaradó Isten adta Népnek is megfelelő, azáltal, az érdemi döntést hozóknak is a megnyugtatására, azt új alapokra helyezik, a jó minőségű életünknek a megvalósító megoldását megtalálva, az nem válik a szégyenükre, megigazíthatják az önbecsülésüket, mert végre megoldást jelent, minden a Hazánkhoz is teremtőnek, a munkájuk becsületét ismerőknek a számára, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta védjegy,

2024.12.15. ah, szerintem a racionális énünk mellé kaptuk a lelkes – szíves énünket, kinek egyikhez van tehetsége, másoknak meg a másikban van a tehetsége által kiteljesedhetett tudása, egyik lábunkat a másik lábunk után raktuk, s járni is így tanultunk meg, amikor a mezítlábunk érintette a szülőhelyünkön a talajt, akkor érezhettük biztosnak a lépésünket, amikor a bal és jobb lábunkat egymás után letettük az Isten adta földre, s tudtuk meg azt is közben, ah, ha nem teljes talpunk az alapja, az elrugaszkodásunknak, hát bele és meg is sérülhet annak következtében, mindaz, ami abban a mozgássorban akkor érintett lehet, lehet úgy is továbblépni, ah, mintha nem is történt volna semmi, s terhelni azt ami nem tudja aztán már ugyanazt, az előtte még egészséges folyamatot közvetíteni, megbillenhet az egyensúly, ha nem ment túlzásba közben semmi, akkor bizonyára vissza lehet még simogatni, az egyensúlyt az önismeretünk által a helyére tenni, gondolkodva élni és közben felejlődni oda, ahol a napi megélni valónk van, a sorsunkig is elérhetünk általa, ah, ha nem viszünk semmit sem túl azon, amit az egészséges belső kontrollunk jelez számunkra, közvetítve azt, hogyan lehet a saját határainkat a belső kontrollunk által betartva megélni úgy, hogy az önbecsülésünkig eljutva, azt megtartani is képesek leszünk, a körülményekhez felnőve és mindazok által fejlődve élünk, amik meghozzák számunkra a tehetségünknek a alapjából adódó és számunkra, abból alapként meríthető, az emberséges tartásunknak a megtartásával kiegészített érveink abból lesznek, egyik láb a másik után, egyik oldalunk vagy énünk a másikkal kiegészítve, lehet mindezeket alapul véve, a sorsunk teljesíthetőségének a végeredménye, persze csupán szerintem, 2010. évben a julamami védjegy lett, magam neveztem el, oktatom azt amit egy napon egy ritmusban megrajzoltam, mint az addigra összejött tudásomat, 153 oldalnak megfelelő az oktatását hitelesítette a tömegnek számítóan sok ember, akik megtiszteltek a személyesen Paksra a Hergál Házba érkezésükkel, s ők, akik az online világában ismerték meg azt az oktatási formát a rajzaim által, amit csupán magam Heringes Árpádné a tehetségemmel lettem tenyérelemző, úgy, hogy megtanulni nem tudtam semmit sem, úgy vizsgáztam, hogy azt mondta a vizsgáztató, hogy mondjam és mutassam azt amiről éppen beszélek, s megjegyezte, hogy nagy vagyok, mosolyogtunk aztán mind a ketten, amikor halkan megjegyeztem, hogy engem, Nagy Julianna névvel láttak a születésem után el, prevenciós úgy lettem, hogy oda azért mentem, megtudni miért azt és úgy mondom, amikor az engem megtisztelőknek a tenyereit leolvasom, van-e annak a már abban nagyon tapasztaltaknak a tudásában, számomra is értelmezhető magyarázata, megadva egymásnak a tiszteletet, megköszönték, hogy oda mentem tanulni és én magam is megköszöntem nagy tisztelettel, hogy hozzájuk vettek fel, nagy alázattal és arra nyitottan, hallgattam, a megtapasztalható előadásaik ott, szerintem, hiteles módon történtek, akkor váltak le, kétfelé irányt vettek, ott ahol az egyetem elnevezés maradt oktathattam, s köszöntek el egymástól tisztelettel, hiszen szinte naponta találkoztam akkor, az engem megtisztelő nyitott tenyereiket felém nyújtó emberekkel, ami által fejlődtem is közben, most attól függ, hogy mennyire sokat árt az irigyek által generált pletyka nekem, a megváltozott körülményeknek megfelelő helyszínen, néhányan megtisztelnek azóta is személyesen, viszont az online világa, nem is láthat rám valószínűleg, vagy túl sokan használhatják már azóta, a julamami elnevezést, s ki tudja, hogy mire, hát eladnám egy azon a szinten lévő üzlethez értő, emberileg érett felnőttnek, hogy megvegye és vigyázzon rá a továbbiakban, s tudjanak róla az online világában, hogy a szakmai és emberi szintjüket megerősíthetik a feltaláltam általi oktatásom közben, s kinél, mikor van a saját ideje szerint és ér az körbe, juthatnak el odáig a sorsában, hogy az egészséges egyensúlyához megtartó tudásforma is lehet belőle, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, persze csupán szerintem, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, https://julamami.com

2024.12.14. ah, persze el ne hagyjam, bocsánatot is kérek és rögvest, s szépen, ugyan most is még néhol, nagyon necces, így hát csupán suttogva írom le, hogy mindaz amit írok, szerintem van csupán, ugyan még mivel hárítják azt, hogy az Isten adta Nép rájöjjön, semmi nem úgy van, mint ahogy mondják és semmit nem úgy tesznek a jóért és szépért, ahogy az Isten adta Népnek az a hasznára lehetne, csupán gyorsan túl akarnak lenni rajta, hogy ki ne látszon a kiüresedés és a hozzá nem értés, ah hiszen innen – onnan el – el lesik, valamit amin az látszik, hogy az ott úgy mutatkozik, ahonnan elleste tán itt is működik, minek a jó működőképes minta, ha alapja sincs annak amit megcsináltattak és a sajátjukként bánnak vele és országnak mondanak, gondolom a felelősségüket mindenben és bármit érintő helyzetekben maguktól hárítják, azt is lehet mondani, hogy fejlesztésre van az a kevéske maradék szánva, mivel ennek a neve sincsen valaminek nincsen alapja, hát ugyan mire lehetne fejleszteni és mihez és kikhez képest, a sokból csupán keveseknek, azt a, legyen az Isten adta Nép érte és mindenért hálás, ha a méltányosságot emlegetik, tán mondjon el értük egy imát, és kuncsorogja körbe hálálkodva, hogy odavetnek valamit a hatalmas pénzekből, ugyan ki és miben, s kiket fejleszt, ha az Isten adta Nép nem is tud annak a létezéséről, se nem lehet a fejlesztésnek részese, ugyan miért szégyen az ha valaki többet tud annál, mint az alap lenne oda, tán tartanak tőle, hogy kiderül, nem ők vannak ott, akiknek ott lenne a helye, a gondolkodó elődeink által, s akik mire győztek már eljutottunk az önbecsülésünkig, ki mennyit és mit élt át közben a nehézben, s jutott el a sorsának a megéléséig, és az általunk egész életünkben és mára már, korosodókként továbbra is igekszünk megőrizni az önbecsülésünket, hát a tehetségünkből lett hivatásunk által, segítünk magunkon, hogy az Isten is megsegítsen arra már érdemesen és közben, most még így is van mit építeni a Hazánkon, mint a megmaradásunkért küszködő Isten adta Népnek, ha még létezik az ország egyáltalán, amibe úgy néz ki, hogy feneketlen katlanként megy, ah, minden jó és szép el is nyeli, naponta keressük a lehetőségünket, ah, szerintem, a saját elért szintünknek, a megtartásához adott tudásunkkal, most is hiszünk abban, hogy létezik még a Hazánk és az oda teremtésünkkel, hozzuk rendbe azt, amihez nem értően nyúlnak hozzá és ki tudja kik is hozzáférhetnek, csak, nem, hogy megjátszott minden és egyáltalán semmi köze semminek, a számunkra láthatók, a maradványként megmaradtak, aminek a valósághoz köze nincsen, s ha a túlmunkával teremtették azt más országokban, s megy minden meggondolatlanul a pocsékba, azt, hogy képes mindenre és bármire, hiszen azt mutatja kifele, ahogy azt láttatni szeretné, mindazokkal akik azt még elhiszik, a magának tudva, már szinte mindent, az eddigi hozzáadottja és beleteremtettje nélkül, mivel úgy tudja hagyják is azt számára, úgy él, ahogy álmodni sem merte volna, azért még mindig azt mutatja, ahogy a továbbiakban is, a legjobb minőségben élni szeretne, se eleje se vége, s nincs aki kiállna a hiteles tudás és az életszerű működés mellett, elnézést, vagy uram bocsá, ah, bocsánatot kérni, az ugyan kinek nem megy, miért nem természetes, mert nagyobbnak tudja és láttatja magát annál, aki és amit beletett a Hazánkba eddig tán, ah, gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni, mert a hiányokat egy jó nagy zokogással is ki lehet takarítani, ah, szerintem csupán csak, ha megengedők bármiben a saját szintjük alatt vállalnak akármit fel, hát bizonyára már csak a könnyük fog csorogni azután, mert elképzelni nem tudják, hogy mennyire mehet az még annál lejjebb, ami tán még a legmegrázóbb mesékben sincsen, ugyan hol mondhatja ki az Isten adta Nép, a szintje alá vitt, az elértjükhöz képest túl szerényben élő tömege, hogy kinek a és egyebeket a saját szavaikkal ami akkor éppen kitakaríthatná őket, ha az is be lett terelve, el lett lehetetlenítve a szókimondás is, ah, csupán szerintem, ha beszorítják még egy leheletnyit, azt a, akkor valamit félrenéztek, s nem gondoltak tán arra, hogy emberi minőség- e az még és az emberséges tartásában is vannak határai az Isten adta Népnek, a megmondók jönnek és mennek, s ha pihentették őket, újra felállítják és nyugodtan tovább mennek, ah, hiszen, a még lejjebb mintára szüksége van a gyermekeknek és a fiataloknak ugye, ah, azt a, hát ha csupán nekünk van felelősségtudatunk, akik nem rájuk szavaztunk, csak nem, hogy már nincs szükség, se hitelesítésre az Isten adta Nép által elvárható szinten és minőséghez nincsen, ugyan honnan tudnák, mitől szenved az Isten adta Nép szinte már minden szinten, ha csupán nekik van az szánva, mert a megmondók szerepét felvettek, tudáshiányosan vállalva azt fel, nem tudhatják, mi a jól működő ott, ah, szerintem, ha megugrották akkor éppen azt a szereposztást kapták ki és behelyettesítik úgy, hogy elviszik jó pénzért a balhét, hiszen odatartozókként nem felelősek semmiért, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból szeretettel, 2010.évben neveztem el a julamami védjegy, szerintem, kérem tartsák azt tiszteletben,

2024.12.13. ah, nem tartoztam se ide, sem oda, tartozom az engem azzal megtisztelő és a szolgáltatásomért bejelentkezőhöz és akkor éppen oda, úgy tűnt akkor, hogy elveszítettünk mindent, amit a tehetségemből eredően, az ismertségem által akkor már nagyon sok ember tisztelt meg, adták számomra a kihívásos fejlődési lehetőségeket, emberesedtem rendesen, fel kellett nőnöm emberileg ahhoz is, hogy legyen toleranciám, a nagyon különböző kultúrájú és a családjukon belül is más és más sorsú embereknek a tenyereinek, hogy a csupán szerintem, a számomra ott láthatóknak a leolvasását kövessem, meg is emberesedtem ahhoz is, hogy szinte naponta változott és sok minden, nekem ahhoz adott volt, az emberek tenyereiből a minden apró vonalat leolvasó, mondjuk tenyérelemzésem, mindazokat át és megélve velük az emberekkel együtt, látható lett számomra, az elém nyitott tenyereiknek az összefüggésében látásával való, azt is mondhatjuk, hogy a tenyerüknek a térképe, megtettem az utat az arra, rászánt idővel együtt, a fejlődési lehetőségem az oktatásom és az összefüggésében való tenyérolvasásom által adott, hála Isten van hozzá alázatom is bőségesen, az oktatásomnak amikor még 36 órában is oktathattam, az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, az elnevezése, ah, hát, tán, amikor a másiknak a mondatait ismétled, mert tán még észre sem vette, hogy már nincs is saját életed, se a jövődet nem tervezheted, akkor gondolkodj el rajta mikor volt az a pillanat, amikor a saját sorsodnak a megélése helyett, az üresedés megindult benned, s mennyi idő az amit azzal töltöttél, hogy várakozol valamire aminek abban, a számodra megélhető nem is volt benne, nem elemezted, sem nem voltál óvatos azzal ami annyira jól hangzott értettél egyet és ismételgetted, mert jópofának hangzott, akkor ugyan kinek a szekerét toltad azáltal, ahányszor az elhangzott, több évvel ezelőtt, amikor azt üzenték ne menjek ki az utcára, kimentem, megtettem tán néhány száz métert is, hogy az akkor felmerülő számomra lehetőségnek látszóval, továbbra is gyakorolva az akkor már hivatásomat, hogy a saját szülőhelyemen, élni és a hivatásomból megélni tudjak, mivel éltem az életemet, gyalogoltam is a szülő és lakóhelyemen, ismeretlenek a hirtelen megváltoztatott helyzeteikkel és mozgásukkal, megállásra késztetni igyekeztek, körülöttem bicikliztek, átéltem, megéltem, nem volt magyarázata azoknak a méltatlan helyzetekre, amit valószínűleg nem én éltem csak meg, több évvel ezelőtt csörgött a telefonom, s azt hallottam egy női hang által, a telefonom felvételével, hogy költözzek el, mert megérkezett, mivel nem hagytam el a szülőhelyemet, a telefonom hívásával, az általa felsoroltak szerinti, pszichológusnak, gazdasági szakembernek, rokkantnyugdíjasnak és sárga lappal rendelkezőnek mondta magát, ezek azok amikre a telefonom hívásakor hivatkozott, azt is hozzátette, hogy nem büntethető mert sárgalapja van, sokat erősített az akkor az emberséges tartásomon, apám nevelésében bízhattam, na meg gyermekkoromban egyedül én voltam a környékünkön lány, aki focizhatott a fiukkal, megkaptam a magamét, ha beengedtem a gólt, az életminőségemnek a megóvásához is, s szerintem, valószínűleg a feltaláltamhoz hozzásegítettek ezek a történések, nem hagytam el a hivatásomat, mentem tovább és minden arra szolgált, hogy szolgáltatni tudjak, az emberileg arra már érett és az oktatásomra már igényeseknek, nagy megtiszteltetés minden alkalommal, amikor az általam Isten után az elsőnek tartottak közül, megint egy férfi is bejelentkezik az oktatásomra, tisztelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évben adtam a julamami elnevezést a védjegynek, kérem tartsák tiszteletben,

2024.12.12. ah, szerintem, ha nem látja a gyermek se a fiatal, hogyan lehet tisztelni mindazért, amit a Hazánkba bele teremtettek a most aktívak, a dolgozók akik a saját tartásuk okán, tisztelik önmagukat, az önbecsülésük tartást ad számukra, tiszteletet az elvégzett munkájuk becsületével már maguknak tudnak, a tehetségükkel, a születésük által hozott szerint élik az életüket, alkotásnak minősülhet az a szint, ami szerint a Hazánkba bele adnak, azáltal amit a saját szintjükön úgy végeznek el, hogy nem szükséges másoktól várniuk az elismeréseket, mert elegendő az, hogy gondolkodva tudják, a legjobb tudásuk szerint végzik a feladatukat, a tehetségükből lett hivatásukkal megoldották, jutnak el odáig, ha nem ártanak se nem bántanak, magukra is jól vigyázva élnek, megteremthetik azt pénzben, amiből annak a minőségében, amit a Hazánkba teremtettek, abból jól megélnek, jó mintát adhatnak a gyermekeknek, a fiataloknak, s még azoknak is, akik nem jutottak el tán oda, hogy a saját sorsukat tudva, megoldják azt, amire akkor éppen képesek, s ha abból kicsinyenként is, viszont lehet sikerélményük, akkor azt betudják oda, ahol arra még szükségük van az önbecsülésük megtartásához, s lehetőséget kaphatnak azáltal a továbbiakban is, a saját sorsukban előrehaladásuknak a fejlesztéséhez, hiszen akkor már tudják azt is, mi a dolguk a generációs feladataikkal, hogy ne maradjanak azok hátra a következőknek, hiszen azt már lehet, hogy teherként kapnák meg, a saját sorsukkal párhuzamosan való megéléséhez, ah csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évtől a julamami védjegy, amit magam neveztem el, kérem tartsák tiszteletben,

2024.12.11. ah, ha már feljön a bizonyosság ahhoz, hogy káros az amikor nem látott el a saját magad által is bele teremtettek általi, a még magadénak is tudott ország, ahol most már, semmi biztosnak látszóval nem találkozol, ami számodra igazolná azt, hogy amit beletettél a Hazánkba, a munkád becsületével, a szakmai tudásoddal, az emberséges hozzáállásoddal, azt amikor azt érzed, hogy ott az ideje annak, azt vissza is kapod, amikor nincs annyi bevételed, nem emelték fel az árakhoz azokat, amik addig amíg nem győztek, azok annyit amire szükséged volt a szerényben, számodra is biztosítottak voltak, amivel az ünnepre készülődhetnél úgy, ahogy azt az életed során már megteremtetted, mert elhitted, hogy lesz még szép és jó azután, mert talán arra is hagynak időt a nagy az egészséges egyensúlytól való eltérést fokozva, a nagy hirtelen ötleteikkel és az azoknak a megvalósításába beletereltek által való kapkodásba, ami tükrözte az igaz valójukat, hogy mire felfogják azt, hogy nem is ismerik az országban élőknek a többieknek a kultúráját, a gyorssal el van intézve minden, majd kiválogatják maguknak, belefértek a legalacsonyabb sablonba, amit kitaláltak számukra, hiszen nem az Isten adta Népért mint a Hazájukért álltak ki, csupán az addigra maguknak betudottakat, mint a sajátjukat erősítették fel, persze tán csak szerintem, ha már megunták, azt a sok túlzásokból eredően az álmaikra és az álmaiknak a megvalósításában bízva, a mások által, az is lehet, hogy túlmunkával megteremtett pénzek feletti, ah szerintem, mostanra tán egy kézben lévő, szabadon rendelkezésével, s azért, hogy el ne késsenek a teljesítésével, belekaptak, ebbe meg abba is, hogy látszatra ott legyen láthatóan, az embereket is megkérdezték, azokkal a megfogalmazásokkal, amiket azért úgy írtak oda, hogy akkor tudjanak elmenni rajta az arra avatatlan emberek, ha szőnyegnek használják, mert más akkor nekik arra nincsen, a bizonyosság, hiszen persze csupán szerintem, megkérdezték, ha nem válaszoltak hát úgy jártak, csak nem képzelik, időt fecsérelnek arra, hogy azt is közzé tegyék, az Isten adta Nép számára, amit véleményezhetne, hogy a tengernyi sok pénzt mire költötték el, úgy gondolták, hogy a megszokott módokon megüzenték, vagy kibeszélték magukat azona a napon éppen, hogy a törődés is ott legyen, hiszen láthatják, hogy mennyire odaadóan mennek le az egyszerűbe és foglalkoznak a tájékoztatásával az Isten adta Népnek, s azáltal már teljesítettek is, hiszen ki gondolta volna azt, hogy megalapozottan másképp működnek, az egyes szavak is teljesen mást jelentenek, ugyan, hogyan tudnák teljesíteni mindazokat, amit azokon a legmagasabb szinteken, még mielőtt oda tennék a lábaikat, már alapban elvárnának, csupán egyről feledkeztek meg, hogy mivel megugrották csupán és se a szakmai, sem az emberséges érettségük még nem volt meg ahhoz, ah, na meg a kultúrájuk nem úgy működik, hát jól odafigyeltek és mint amit leutánozni ott lehetséges volt, sokféle megközelítésben, felvihették látszatra a kitűnőig, hiszen a leutánzásnak lehet, hogy a legmagasabb szintjén járnak, bármikor bármiről akármire válthatnak, s azt is megváltoztathatják, ha arra kerül a sor, hogy be kell a sajátjuk szerinti igazukat bizonyítaniuk, s amikor egymással szembe kerülve az érvek helyett, le akarják törni a másiknak az arra már kialakult szintjét, hát addig örüljenek, amíg a pironkodás megjelenik az orcájukon, mert akkor még a saját határaikon belül vannak és nem a csupán elvárásoknak a lődőrgetéseit ismétlik, s ott is addig mennek, amíg azt az ott elvárható szintet, már magukról is el nem hiszik, nem tudni ki adja a szót ahhoz, ami hozzáértés nélkül is alkalmas tán ott, vagy csak egy jót játszanak s a játszóteret bővítenék és csupán maguknak, s az Isten adta Nép meg bólogatva ingatja a fejét, kinek ezt másoknak meg mást jelent az, így aztán az ami a színpadon az Isten adta Népnek eljátszott, nem mond semmit és senkinek sem, hiszen szerintem van az Isten, s évekkel ezelőtt visszavette a hatalmat, már bocsánat, mert nem találták meg az emberek a jóban és a szépben a saját sorsukat, vagy nem vállalták fel, az önmagukhoz mérhető nehéz utat, már bocsánat, persze csupán szerintem, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem ellenünk, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, szeretettel, 2010. év óta a julamami védjegy lett, apró porszem vagyok magam is, megtartom az emberi méltóságomat, hiszen, szerintem, megtaláltam azt, hogyan lehet élni nagyszerűen az egyszerűben, a julamami védjegy, nem engedem meg a használatát senkinek sem, kérem tartsa azt tiszteletben,

2024.12.10. ah, ne várjad tőlem, hogy nem igyekszem megvédeni magamat, nem adom fel, azért születtem ide és maradtam itt a szülőhelyemen, hogy itt adjam tovább elsősorban azt amit feltaláltam és abból éljek meg jól megérdemelten ,azon a szinten, amit a 30 év alatt a tehetségemből eredően, a feltaláltam által átadtam minden arra emberileg és szakmailag már igényesnek, hogy emberségesként az önbecsülésük és a saját önbecsülésem is megmaradjon,

amikor az Isten adta népről és a gyermekeiről, nem gondolkodva se nem
gondoskodva, csupán a saját módjukon döntöttek,

akkor éppen még az is belefért, hogy előbb szolgálták ki magukat,

abból amit mi az Isten adta Nép teremtettünk addig meg,
valamikor

saját terveik alapján neveztek át mindent, hiszen szerintem, tudták,

hogy bekövetkezik az is, hogy mindent visznek, amiről álmodtak és azáltal az álmaikat igyekeztek azóta megvalósítani, így járt hát az Isten adta Nép itt a meg nem nevezhetőben, a jóhoz és széphez nem juthatunk hozzá, mert az is lehet, hogy elfogyott, s most várják a következő adagot, ami szerintem, csupán megint számukra adatik meg,

így jártunk, mert megbíztunk bennük, nem gondoltunk arra, hogy ennyire összekapaszkodva vannak és annyian állnak melléjük úgy, hogy nem is oda tartoznak,

az Isten adta Népnek nem szántak semmit sem a jóból és a szépből, amit mi teremtettünk meg, adtunk hozzá a Hazánkhoz, abban a reményben, hogy azt amikor szükségünk lesz rá vissza is kapjuk,

azon száma, akik nem rájuk szavaztunk,

addig vittek le bennünket a sajátjaiknak a szintjére, mintha nem is léteznénk úgy vesznek most bennünket,
valamikor még 60 év felett védettek voltunk, most meg az húzgálja a julamami védjegyet aki csak akarja, pedig nem engedtem azt meg,

így jártunk, nincs annyi nyugdíjunk, hogy el tudjuk tartani magunkat, s ami által megtartanánk az emberi méltóságunkat, hiszen megcsináltuk még a győzelmük előtt a sorsunkat, alapot igyekeztünk adni a következőknek,

hogy legyen mire tenniük a talpaikat és ők maguk is megcsinálhatják aztán a saját sorsukat,

amit lehet, hogy azért is tették velünk, hogy ki ne látszunk a többiek közül, mert nem álltunk be a látszatra sem,

a nemlétező csupán általuk kitalált, sorokba és tán a legnagyobb gondjuk az,

hogy nem látják át azt, hogy mindenki hozott tehetséget valamihez,

amiben a legjobb lehet, ha ahhoz meg és felemberesedve haladunk,

akkor azt is látjuk, hol és hogyan ne ártsunk, se ne bántsunk,

s közben azért magunkra is jól vigyázzunk, hiszen egyikönket sem pótolhatja

másik ember,

az Isten adta Néphez tartozunk és segítőknek

születtünk, ah csak nem, hogy azt irigyelték meg tőlünk,

hogy a tehetségünk által tiszteltek meg sokan bennünket, s lett a hivatásunk,

a hozzánk érkező, a tudásunkra és annak a számukra hasznosítható

életformájára, már igényes emberek által hitelesítetten, vehették

tőlünk mint tudást,

az amit én magam Heringes Árpádné prevenciós éppen, még megelőzésként megfogalmazva oktatom,
mint amit, egy napon és egy ritmusban, akkor már oktatásra készen rajzoltam
meg, azt mondta egy általam ismert emberséges, amikor megkérdeztem,

szerinte tudja-e ezt bárki is oktatni rajtam kívül hitelesen,

azt válaszolta, ezt rajtam kívül senki más nem tudja, csupán én magam tudom
hitelesen oktatni, viszont itt most ebben a meg nem nevezhetőben,

ha nincs erre a hiteles tudásra a saját Hazánkban, az Isten adta Népnek sem szüksége, hát más országokban bizonyára jól jönne ez a tudás,

nincs behatárolva semmiben sem, csupán emberségesre van hitelesítve,

a tömegnek számítóan sok ember által, ha nem számíthatunk az Európai Parlamentnek a számunka az Isten adta Nép számára, a jóhoz és széphez
hozott döntésére,

akkor bizonyára körbeért az is, hogy bármi lehet itt még ami már nem rólunk szól, akik nem rájuk szavaztunk,

s azáltal kimaradunk minden
életszerűből, nem, hogy nem fejlődhetünk, hanem leginkább visszafejlesztésünkön gondolkodnak, majd találnak valakiket, akik jó pénzé megteszik nekik azt is, hogy azt mutatják, mintha mi magunk lennénk azok,

hiszen az ellopott igazolványaim, ki tudja, megsemmisültek-e,

vagy valahol valakik legyártottak belőlük és vidáman,

a nekünk megjáró jólétben, élve a térdüket csapkodva röhögnek rajtunk,

hiszen akkor be van fedve minden, amiért várakoztattak bennünket, azt is már megmásították, akkor meg mi mire várunk,

hiszen szerintem, papíron már azt is teljesítették tán,

persze csupán szerintem, a messenger, a, Julamami Magyarosan Agyalósa

oldalamon nem tudom használni, így nem tudok üzenetet küldeni a

szeretteimnek sem, hát csak nem, hogy odáig jutottak el,

hogy azért hálából, mert sokat gazdagíthattam a facebook.com, sok éven

keresztül raktam fel és sokszoroztathatták azt meg, nem törődve azzal, hogy védjegyes, most meg mindenáron az

üzleti részét erőltetnék rám, nem vagyok üzletasszony, nem kísérletezek semmiféle üzleti ajánlatukkal sem,

akkor miért nem mondják ki, hogy aki nem használja azt az üzleti formát,

amit ott ajánlanak, ha azt nem kontrollálták előtte, hogy nekünk az itt, a meghatározhatatlanban működik-e egyáltalán,

hát úgy jártunk és kizárhatnak bennünket onnan is, hát mivel nagyon kicsik vagyunk és az egyszerűben élünk, nem láthatnak bennünket az Európai Parlamentben döntők sem, ha nincs aki ott beszél erről az Isten adta Népről, aki itt igyekszik túlélni mindazt, amit kitalálnak a felettünk döntők,

szeretettel, a julamami védjegy 2010. év óta van használatban általam, aminek az elnevezését én magam adtam, s azóta már meg is hosszabbítottam, Paksról a Hergál Házból,

2024.12.09. ah, amikor már beértél emberileg ahhoz, hogy kihalljad, meglássad azt, amit a saját életedben nem láttál még meg, azt is jelenti egyben, hogy megérintett a sorsodnak a hatása téged, s megszólít a hatásaival, hogy egy az akkor, vagy a most megélhető jó és szép élethez, ami addigra már, vagy éppen most, neked fontos lett, mert megértetted, az életedet élve, a mások szerinti, akkor számodra a legjobban hangzók felé mentél, hiszen nem akartál rosszat senkinek sem, viszont rájöttél, hogy hiába minden, alapot kaphatsz, az előzőidtől, amire mielőtt rálépnél, tiszteletet adsz oda, ahol azt a nehezet végig vitték addig, s a hangsúlyt, nem a saját jóminőségű életükre tették, mert felfogták azt, elég érettek voltak hozzá, hogy rámutassanak arra, hogy ahhoz képest amit ők hoztak generációsan, se munka, sem a munkád becsülete / amire magadnak szükséges a saját idődben rájönnie /, sem az addigi alkotásod, sem az amit akkortól már, a hivatásodnak tudhatod, nem oldja meg helyetted, minden arról szól, hogy az amit az egyikkel elértél, azt is jelenti, hogy ne akarjál másoknál gyorsabban haladni csak azért, hogy győzzél, hiszen elértél a legedbe, s a többiek sem születtek ám feleslegesre, van aki abban, mások meg másban hozzák a leghez a tehetségüket, a elég erős voltál, ahhoz, hogy a többieket abban amiben akkor voltál a legjobb legyőzzed, az nem jelenti ám azt, hogy a másikban is tovább viheted azáltal és a legmagasabb szinten tudsz maradni, á dehogy, inkább tanuld meg azt amit nem hoztál, s azt is amit már mások kultúrájában, azt addigra, a sajátjaiknak esetleg, tán, már emberileg biztosították, viszont, nem addig a, nem elég ám az, hogy csupán a saját jólétüket tudják a feladatuknak, hanem mindenkiét, akikre hat az, s már éppen ott tartanak, szóba sem jöhet a megugrása semminek sem, hiszen az mögött, mostanra már láthatóvá vált, hogy mi van, az is lehet, tán, hogy még nincsen beérve arra emberileg még, vagy éppen még nem megfelelő a szintje, nem váltott arra, ahol a tudása ahhoz már felérhet, persze, ha arról szól, hogy lejjebb is és más szinteknek is jelezni akarja, a mondanivalóját, annak a megugrása szó használatával, akkor majd rájön, hogy mindenkinek van saját sorsa és azért az idén már felelős, persze csupán akkor, ah, ha odáig emberileg vagy szakmailag már elért, mert azzal akkor már, a generációs feladatát is teljesíteni képes, szerintem, viszont el nem várható tőle az most, majd csupán majd a saját idejében, s eljut odáig is, hogy ne akarjon, úgy mint addig, az sikerülhetett még, már érzi, hogy segíts magadon az Isten is megsegít, a módja annak, tegyen magáért, úgy, tehet jót, hogy már belátja, a múlt elmúlt, minden megváltozott, hogy akik odáig elértek, már önmagukért teszik azt, s juthat el azáltal majd, amikor már odáig értek, az önbecsülésükig, most 2024. évben és december hónapjában, azt is belátják majd mindannyian, akik azt már átlátják és kihallják, hogy a sok várakoztatásban, a segítő szándéktól, a nagy mindent oda igyekezetükkel, elvették azt az energiát és azáltal azt a tisztán erős hatást, amit a mindenáron győzelmükig gyakoroltak az Isten adta Nép által sokan, akik arra születtek, hogy segítsenek, az akkor már emberileg és szakmailag elég éretteknek, hogy hiába minden akkor, ha nem volt lehetősége a segítéshez, sem lehetőségük ahhoz, hogy kibontakozhasson a segítő hivatásukban, nem hozhat az eredményt, ha egy túlzást követően gyors döntéssel elvette a döntő, annak a tiszta forrású erejét, amint látható, s olvasható, van mondanivalóm bőven, csupán arra várok, hogy beengedjenek egy arra alkalmas helyszínre és az arra már igényeseknek, elmondhassam személyesen, mindazt amit, az eddigi 30 évemben és most is naponta tapasztalok, eddig még nem jelentkezett be senki sem, arra, hogy megvenné és átvenné tőlem a feltaláltamat, úgy teljes egészében, nem tartanék meg magamnak semmit sem, átadnám a tudásomat minden arra már emberileg és szakmailag megfelelő szinten lévőnek, akár többüknek is akik arra bejelentkeznek, várakozom 2010. év óta, a remény kevésnek bizonyul ebben, egy vagy több embernek, a telefonomon hívásával bejentkezését várom, s utána a telefonos oktatásomra, hogy bebizonyosodjon, mennyire tartja magát alkalmasnak arra, hogy van-e türelme és kitartása ahhoz, hogy toleráns legen önmagához és az oktatásomnak a kezdetleges voltához, s visszamenjen az elejére mindannak amit, vagy amiket elért eddig, ha most, van itt az ideje számára, annak, hogy rájöjjön, összefüggésében is látja már, szerintem, ahhoz szükséges, hogy a másik oldalon ezt a szintet elért, az üzletmenetében már bizonyítottnak, vagy többüknek a jelentkezését várom, azt is mondják, magam is megtapasztaltam már, nem is egyszer, hogy mit jelentett az akkor számomra, na meg, hogy anélkül nem tarthatnék itt most, ah, tán még nem is tudja ki ő és hol tart a sorsában, vagy a rámaradt generációs törlesztésében, ah, valójában, aki nem volt még vesztes életében, valami által és az mindegy, hiszen nincs jelentősége, hogy a racionálisban történt-e az vele, vagy a lelkes – szíves oldalát érintette az a veszteség meg eddigre, ah, na hiszen, ha nem volt még benne abban, amiből maga kellett a saját tudása embersége által a nehézben azt átélve, úgy, hogy utána kijöjjön a saját szintjére, mindazt átlátva már összefüggésében, akkor honnan tudhatná, hogy hol vannak a belső kontrolljának a határa számára, mi az ahol már szükséges fékeznie, vagy okoz-e magának akkora veszteséget, hogy nagyon vakmerőt játszva, arra vár, hogy annak aki most neki a gátakat a döntéseivel hozza, esetleg, tán neki majd sikerülhet, majd talán időben lefékeznie, annyira megbízik a másiknak az emberségében, szakmai hozzáértésében, hogy megnyugvással kivárja, hogy a másik arra alkalmasan eléggé felelős legyen érte és mindenkiért, akit az tán még közben az életminőségében érinthet, hiszen minden ember sorsa, még a saját családján belül is más és más, tisztelettel élj, hogy a saját idődben majd vissza is kapjad és a saját elért szintedet tiszteletben tartva, a saját idődben, a szeretetnek a megértéséig is elérj, csupán szerintem írtam le ide, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. évben került úgy a nevemre, úgy, hogy magam adtam az elnevezését,

2024.12.08. ah, szerintem, ha nem értél még emberileg oda, hogy felfogjad, saját magadért most ebben az össze – vissza, szerintem, tán, megnevezni sem lehet, a döntéseidért, felelős csupán te magad vagy, ah, ha belementél abba, hogy megbízol abban, aki nem tűri el, ha nem neki van igaza, aki szintén azokba a hirtelen ötletekbe bonyolódik bele, amit mások a általa is megoldásoknak szántak, hogy igazolják a nekik nem létező tudásukat pótolhatják a kontroll nélküli vakmerőségükkel, s mivel egyre lejjebb van már a saját általa, tán már egyszer elért, bár nem igazolt, viszont lehetséges szintjénél mutatkozik, hát a magának kialakíttatott, kényelmétől el nem térve, már nem szolgálja ki magát ott ahol éppen időzik, vagy ahova tán még az is lehet, hogy nem tudnak arról és még szívesen beengedik, remélve, hogy tán számukra is jut valami abból a beláthatatlanul sokból, amit látni, a mint egy kirakatot úgy láttatják az Isten adta Nép megélhetéséhez képest, azt a bőséget, amit készen kaptak és nem kellett megdolgozniuk azért sem, valószínűleg, szerintem, hiszen látszik, hogy nem spórolnak, valahonnan az is lehet, hogy csupán pottyan, s nekik az megjárhat, hogy már minden kívánságuk teljesülhet, az is látszik, hogy mennyi a látszatra még a rajongójuk, ami szintén sok – sok pénzbe kerülhet, nekünk az Isten adta Népnek, a jó és szép helyett amit ide teremtettünk egész életünkben, ugyanazt szánták amihez egész életünkben hozzá vagyunk szokva, így hát nem rendít meg bennünket, a túlélés szintjénél már reménykedünk, hogy van egy élethelyzet számunkra, ami által már nem leszünk a megmondóknak se emberileg, sem szakmailag kiszolgáltatva, a hozzáértésük hiányzik, hát aszerint, láthatóan és ha magyarázkodnak, már hallhatóan , az annyira magasra rakott rangjaiknak kiszolgáltatva tán csupán kiszolgálói lettek, az is látszik, amikor tán megnyilvánulnak, hogy hiányoznak az érvek, pedig most a 2024. évben már a tudáshoz megjáró emberség szintje, a saját tudásukhoz mért, bizonyítékként, ha nincsenek érveik ahhoz, ah, tán, azért nem ülnek le érdemben az éppen aktuális témában, amit megváltoztattak viszont úgy mutatják, mintha még gondolkodnának rajta és elzárkóznak a személyes megbeszéléstől annak az ügyében, az is lehet persze csak szerintem, hogy már csak annak a részükről való elköltése, vagy annak tényként közlése van hátra, hát, szerintem, ah, most már szerintem, anélkül most már, nem tartható meg az, amit úgy töltenek be, hogy a tudásuknak a szintje azt nem bizonyítja, hiszen az a legmagasabb szintre kerülne, ahol azonnal meglátják, azt ennyi, oda nem való megfogalmazásnak a megtapasztalása után, mert lehet, hogy túl sok idő menne el arra, hogy az ellenőrzésük alatt tartsák és méltatlan is lenne ott a nem hétköznapi szintű magasságon, hát, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. év óta a julamami védjegy, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, szerintem,

2024.12.07. ah, mert már teljesen megnyílvánúl és úgy viselkedik, hogy adja magát azt a valóságot látja, ha akarja ha nem az Isten adta Nép, abban él, mert így kényelmes a megmondónak, hiszen az alkalmazkodás nem vált a sajátjává, hiszen mindíg volt, aki elhitte azt, amit mond, vagy azt csak később vette észre, hogy amit csinál már az sem a valóság, mert bármikor megváltoztathatja, senki nincs aki egy másik megoldásról meggyőzhetné, vagy bármiben
is megállíthatná, hiszen láthatóan, kiteljesedett már abban amit hozott, ah tán, meg van bántva, tán nem kértek tőle bocsánatot gyermekként és az már felhalmozódott, hozzáadva azt ami, számára megvalósítható, vagy csupán általa irigyelhető mintát látott, ah, tán, nincs motivácója, csupán az ismétlése annak, amit eddig magából még meg nem mutatott, amire a győzelme kezdetének kezdetén azt mondta, hogy magyar emberek, s valóban benne van az, mivel tán igen, vagy nem tudják miben tehetséges, hogy úgy mutatják, mint ahogy élni szeretnének, hogy miért kérek bocsánatot, tán már csupán azért, hogy hátha mások is rákapnak és teszik, gyakorolják akár naponta, mert van az a helyzet, ahol már más nem használ, hiszen ha nem tud bocsánatot kérni, akkor ugyan mitől tudna már emberileg fejlődni, hiszen a legmagasabb palotákat is elbirtokolhatja, ha akarja, miért érdekelné a sorsa, ha vissza és előre is belebonyolódott az önmagához képest, túlságosan gyorsba és a túlzásokba, ah, s hogyan tudja a sorsát hétköznapi módon megélni, ha volt már akkora irigység körülötted, hogy szinte mindenedet elvesztetted, mert nem adtak a döntők lehetőséget, ha nem úgy döntöttél, hogy azután már csupán a saját ügyüknek a kiszolgálója legyél, szerintem, nincs túl sok szakember azügyben, aki pontosan meg tudná határozni, mikor fokozódhatott fel ennyire az irigységből lett, meg nem nevezhető, amihez miután hozzáfértek, hiszen végig csak magukról beszéltek, csupán magukat gazdagítva, a nehezeket át és megugorva, hirtelen kerültek azokba a helyzetekbe, amiket már látszik, hogy se kezelni sem pedig megoldani nem tudnak, önjáróvá vált az amire nem is gondoltak, az bekövetkezett, önmaguknak is ártottak akkor, amikor igazuk csak mindíg és mindenben nekik lett, kihagyták azokat a sokak tudása által felépített, már – már emberségessé vált betarthatókat és lett belőlük az, amit már kivűlről is látnak és igyekeznek bezárni az ajtókat, mielőtt oda is beóvatoskodnának, az ami már, az arcukra írt ravaszsággal történik, a tíznél több éve, hogy az akkor még működőképes egymásra építhetőket, darabokra hullottakként látjuk már csupán, bocsánat, ha valaki ezt zokonvenné, az egyenes az egyeneshez illeszkedik, vagy a még ki nem fordult helyzeteket igyekszik most kiegyensíteni, nem tehet mást, hiszen van az Isten adta Népnek a várakozó rétege, miközben arról beszélnek, hogy már minden el van döntve, van annyi nekik teljesen kiszolgáltatott, s megoldják helyettük, s úgy, hogy azt sem tudják, lenne még a sorsuk is amit megélhetnének, hiszen azáltal, hogy megálltak és nem fejlődnek, mert nem kaptak hozzá a számukra is felfogható, azt nekik érthetően elmondottak kimaradtak az életükből, annyira nagyok lettek a különbségek, amikre már rá sem látnak, ugyan, hogyan tudnák a számukra jó megoldásokat, a megelőzéshez hoztam a tehetségemet, a megelőzés szerint fogalmaztam meg azt, amit látok, az engem azzal megtisztelő, s elém nyújtott, nyitott tenyereiknek a leolvasása közben, nem teszek hozzá, nem hallgatok el belőle, bár nem tudom továbbadni a tudásomat, hogy bekerüljön oda ahol a hasznára lehetne a sok intelligens embernek, a jó és kitűnő szaktudásuaknak, s miután eladtam a megfelelő emberséges vevőjének, aki a feltaláltamra már megfelelően vigyázni is képes, s csupán az arra már éretteknek engedi értelmezni, hiszen azáltal a saját hasznukra formálását is megengedi, aki a szakmájában a munkája becsületét megtartva él most is, hiszen honnan tudná, mi a feladata generációsan, ha csupán mellette él a saját sorsának, van már elég alázatom ahhoz is, hogy már annak is, 25. éve, hogy kitűnő megajánlottal, nemzetközi és magyarországi prevenciós diplomás lettem, elmondom azt is, hogy mit lehetne tenni még aközben, a saját egészséges határainak betartásával, még megelőzésben, hogy utána ne kelljen szembesülnie azzal, hogy bár hallotta többször is, hogy ismerem mint a tenyeremet, a sajátjának a leolvasására még sem volt kedve, pedig meg is tanulhatná, hogy számára mit is mutathatna a tenyereinek a térképe még megelőzésben, persze csupán szerintem, ha elmozdíthattál hegyeket, átnevezhettél helyeket, tereket, tán átrendezhettél határokat, már bocsánat, ha nem ismered még a saját belső kontrollodat, akkor csupán azt hiszed csak, hogy már mindent a magadénak tudhatsz, ha az irigységet magadban még nem isemered, akkor ugyan, hogyan oldhatnád meg, hogy ne add tovább a következőknek, a sorsát ismerve az ember rájön arra, hogy nem minden az ő dolga, ne vegye el a másoknak szánt lehetőségeket se, mert akkor miért születtek volna meg a többiek, ha csupán kívűlről nézhetik a jólétet megélőket, s nem kerülhetnek bele abba, amit az Isten adta Népnek szántak volna, ah, na akkor még van miben fejlődnöd emberileg, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy, 2010. év óta van, magam adtam az elnevezését, kérem ezt is tartsák tiszteletben, Tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is tisztelhető legyél,

2024.12.06. ah, most éppen erős a hatása az össze – vissza mindenféle kutyultnak, már van kilátás tán arra is, hogy leváljon az ami nem oda való, megmutathatja magát az is, ami nem jutott be sehova úgy, hogy elfogadták volna, se le, sem fel, mert szerintem, oda ahol van nem való, s mégsem bánatosodott el miatta, kivárja és megvárja, a a saját idejében megjön az, ami éppen abból rátartozik, a többi meg legyen lehetősége mindenki másnak, aki arra akkor éppen érett emberileg és szakmailag, miért azt nyomják ami nem valós és a sok év alatt hiteltelenné lett, mindazok által, amit úgy nyomott, erőltetett át, hogy csupán tán a sajátjainak is némi maradvány, ami számukra már nem elég kihívásosan magasszintű volt és ott maradtak, s ha nem volt akkor hozzá elég önbecsülésük, hát szét is hordták, a megszokott módokon gyakorolták, hol abban az általuk el nem érhető és mégis megugrott szerepben, hol meg az újabb győzelmet megalapozókként vannak beállva oda, ahol éppen azt mondják, hogy van még miért és van még hol, mindezekről az Isten adta Nép még eddig, nem is látott és hát, nem is tudott, úgy, hogy azt a saját magukénak gondolhatta vagy mondhatta volna, tömegnek számítóan, várakoztatva voltak és vannak most is, amikor már számunkra, ígéretek sincsenek belátható időn belül, hiszen ha ez így megy tovább, az addig elért alapjaikhoz képest az Isten adta Nép, már csupán felfele nézhet, mert lekerült még az alá is, ahonnan szinte egy nap alatt kinőttek és bekerülhettek oda, aminek az árnyékába sem lehettek volna, ha akkor lett volna bennük annyi önbecsülés, azt mondták volna, köszönik a lehetőséget, de nem érzik arra alkalmasnak magukat, hiszen azáltal, ha elfogadnák, a saját önbecsülésüknek okoznának kárt és az is lehet, hogy egy életre szólna az, ah, az ebereséges tartás és a szakmai szint, az idén már a saját idejükben, egy hasonló vagy nagyon megközelítő szintre kerülhet, ah, szerintem, számukra látszik a lehetőségük arra, ha van már ahhoz elég alázatuk, hogy ne vegyék azt természetesnek, akkor sem ha tisztában vannak vele, hogy az elődeik már megszenvedték és átmentek a nehezeken, akár többszőr is ismételve azt, viszont már közben előfordult az is, hogy értőkké váltak azáltal, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, ezt az elnevezést kapta az amit feltaláltam, volt úgy is, hogy tíznél több évvel ezelőtt, komolyan vették néhányukat, azt mondták nekem, hogy felajánlottak számukra munkát, s megpróbálkoztak a számukra felajánlott gyermekközösségekben, azzal a tudással amit elsajátítottak, előtte nem beszéltek róla, csak az ott átélt élményüket mondták el, az akkor volt már a hasznukra, ha emberileg már elég éretten kerültek be, a feltaláltam általi oktatásomra, utána, ha volt ahhoz kellő alázatuk tán meg is maradhattak ott, ha nem gyakorolták az alázatot és köszönték meg az Istennek, vagy a saját sorsuknak, hogy az ott a nagyon megbecsülendő lehetőség, az életük megmutatta nekik, hogy elég érettek-e arra, hiszen a gyermekek tisztán és őszintén kimondják a véleményüket, persze csupán akkor, ha azt a rájuk hatással lévő gyermekek és akik, azon körülmények között is felnőttnek érzik magukat, ott azokban az őszinte élethelyzetekben, amikor már látszanak kibontakozni a gyermekek, hogy miben hozták a tehetségüket, s ha megengedik a gyermekeknek, úgy, hogy megbeszélik velük, hogy azt véleményezni is fogják, a gyermekkorúak és a felnőttnek számítóak, csupán maguk szerint, tán nem mennének el abba az irányba a történések, hogy negítív esemény lett belőle, már megint egy, ah, szinte naponta történnek azok a bejelentések, szerintem, megelőzés, megelőzés, megelőzés, előszőr a felnőttnyiek, s azután már a tapasztalhatók szerint, csusszanva éppen csak csepegtetve lehetne, az arra már emberileg érettekkel, egymás tudását tudomásul véve és tiszteletben tartva, egyenlőre, a legalább egymásra figyelést gyakorlók és közben nem véleményezők, óvatosságra intő halkabb mondottakra is odafigyelők, tán azt is kihalló és meglátó emberek kerekedhetnének ki azáltal, persze csupán szerintem, megtanulhatnák és betanulhatnának arra, akik emberileg és szakmailag már érettek hozzá, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, 2010. évben adtam a julamami elnevezést hozzá és védjegy lett belőle, kérem tartsák ezt tiszeletben, ha nincs általam megengedve, a használata a videóimnak, a föstéseimnek, az írásaimnak, az oktatási rajzaimnak, hát előtte kérdezzék meg tőlem, hogy megengedem-e, köszönöm a tudomásul vételét mindezeknek, tisztelettel élj, hogy a saját időben magad is tisztelhető legyél,

2024.12.05. ah, szerintem, ha nem tudod hol tartasz a sorsodban, ugyan honnan tudnád, hogy a generációs feladatod létezik, s tán most éppen képes lennél-e letörleszteni azt, amit az elődeid nem vettek észre, s a hozzádtartozóid, még most sem azon vannak, hogy felfejlődjenek és a saját sorsukat éljék meg, szerintem, inkább úgy élik az életüket, ahogy azt mások szerint élni lehet, szerintem, nem gondolkodva csupán cselekedve élnek, s az is lehet, hogy többször is változtatják közben, hiszen szerintem azt, akik jól kitalálták mindazoknak a kitalálóik csupán, nem tudás alapja van egyiknek sem, tán még a legmagasabb sziteket elérteknél van a legnagyobb hiánya az összefüggésében látásnak és az ahhoz értőként tudásnak, a saját hasznukra fordítják az Isten adta Nép által megteremtetteket, szerintem,

a nehezet nem vállalják, csupán a számukra lehetséges, abból kivehető, lemásolható, plagizálhatóan jót és a szépet, nem értük van és nem számukra hozza, nem magunkért teremtünk, hanem értük van minden jó és szép, nem is titkolják, hiszen látható az a felszínen és már évek óta, hogyan szórják szét, azt ami a fizetések, a családipótlék és

a nyugdíj, emeléséhez talán már meg is volt, a saját magukért teremtetteket úgy veszik mintha ők teremtették volna és kifele úgy is nyilvánulnak meg, a számaikat is ahhoz rendezve, az Európai Parlament elvárásaihoz igazodva, hogy ne találjanak semmi kivetni valót, ha egyáltalán valakit érdekelne az, hogy mi történik az Isten adta Néppel, mi akik, annak a biztonságot nyújtó meglétéért és a hiteles kontrolljáért is oda szavaztunk és itthon meg nem a mindenáron győzni akarókra szavaztunk, a saját Hazánkban, ami eredetileg, a magyarhoz kultúrához igazodva, a többi a Hazánkban élőknek a kultúrájáról is szólna, szerintem,

most 14 kultúra van a felszínen, minden egy és egy minden ebben a vonatkzásban csinálták tán meg azt, ami megtévesztően hatott oda, ahol nem voltak felkészülve erre, hogy mindent csupán az a kultúra kap és él a jóban és a szépben, azon belül is, akik beálltak tán, a nemlétező sorokba és azt követik, amit tán már kötelezővé tettek a számukra, ha nem mondtak időben nemet mindarra, ami a saját kultúrájukban volt minden intézve és a saját nyelvük értelmezése szerint is, lett megfogalmazva, úgy aztán a többi kultúrába bele születettek, nem jutottak semmihez sem, most meg tán már szóhoz sem hagyják majd jutni őket, vagy az Isten adta Népet a jó életminőségét érintő, általuk megváltoztatottaknak a legalább komolyan vehető magyarázatot adó, megbeszélésére sem mennek el, ah, szerintem az is lehet, na hiszen akkor kiderülne, hogy hamis alapokra lett a látszatos és látszólagos felvezetve, átnevezve, átformálva és minden a saját kultúrájuknak megfelelően van ott, miközbe azt nem vállalják fel szinte sehol, ahol azonosítani lehetne, hogy amikor azt mondták, hogy magyar emberek, azt azért vették fel és tárták úgy a nagyközönség felé, mintha aztán már a sajátjaik mind odatartozók lennének, ah, és az csupán nekik és róluk szól, nem használható semmi másra, sem a többi kultúra szerint, mert nem felel meg azoknak a nyelvezete sem oda,

nem felel az meg sehova máshova, a hajlítások sora, egy nem létező, még alapja sincsen és mégis aszerint összehozott győzelmüknek a sorozata lett az,

nem adták meg a tiszteletet sem a többi kultúrának, hogy legalább láttathassa magát most is, úgy sem, szerintem, mintha még lenne beleszólása itt bármibe, a saját kultúrájukhoz tartozó családjukért dolgozóknak, szerintem, amit megteremtettek, nem a sajátjaikra fordítható az, mert az árak iszonyúan magasak, nem törődnek azzal, hogy a legtöbb dolgozó, szakmájában, a hivatásának a gyakorlásában elért fizetéséhez képest, csupán túlél már több éve, a már beérett munkájuknak a gyümölcse sem szüretelhető, se nem, az Isten adta Nép minden szintjének a magához mérhető, jólétét szolgálja, azoknak a hiányosságait sem pótolhatja, mert az amit elvettek nem épülhet be oda, akkorák a szintkülönbségek, akik nem foglalkoznak a saját fejlődésükkel, generációsan meg, a kezükből kivettek által, a vége hossza sincsen, lehetetlenekbe, tán már ellehetetlenedve keveredtek bele, ah,

szerintem, nem érték még el a maguk által megálmodott és megugrottak szerinti szintjüket, se emberileg, sem szakmailag, ugyan honnan várnák, vagy vennék, azt ami számukra előremutat, szerintem, a valahova való megfelelésnek a szigorúsága az amibe belefutottak és nem tudnak onnak szabadulni, amit aztán kivetítenek az Isten adta Népre, belül lehet az ami melléviszi őket és már 14 éve, tahát, azt láttatva, mintha mindenki egyetértene azzal és régóta,

ha nem fejlődtek akkor éppen azzal, vagy azáltal, a saját idejükben, szerintem, a késleltetések ártanak az összes többi magasabb szinten lévő kultúrához tartozóknak, csak a sajátjaiknak a megmondóikhoz igazítani igyekeznek és mindent, emberileg és szakmailag is, szerintem, viszont láthatóan a felszínen van, ahogy tükrözik azt a kultúrát, szerintem, aminek a megvalósítását az Isten adta Népre való, kiterjesztését a fékekkek és gátakkal jól elfedve lassítottak mindent, hogy amit megálmodtak, szerintem, amire vágynak, a túlzottan hosszú várakoztatások, kit nagyon másokat meg megkeserítően, megviselhetik emberileg és szakmai vonatkozásban is, az intelligensek követni képesek, a szakmailag magasszinten lévőket, ha megemberesednek az idén ahhoz, a szakmai tudásuk és az emberi nagyságuk megtartja őket, abban amit elértek,

ah, hiszen szerintem, az elért szintjükön való napi sikerélmények nélkül, a munkájuk minőségéért többet kell tegyenek, ami lehetséges a legjobb szinteken, s csupán szerintem, a többi szinteken még a múltból eredő, lehúzó erők ott vannak jelen, szerintem, az emberek saját sorsot és tehetséget hoztak, a saját idejükben képesek arra, hogy annak a saját fejlesztésük általi módját megtapasztalják, szerintem, fel kell vállalniuk azt is, hogy szükségük van annyi
időre amíg újra azon a már általuk elért szinten tudnak teljesíteni, s azáltal kapják meg a fizetésüket is, a munkájuk becsületét a saját elért szintjükön ismerjék el, hiszen azért érték el,
mert az önbecsülésük a helyén van, emberileg és a hozzáértésük által is, megtartani az önbecsülésünket, azokban a helyzetekben amik a jól kitaláltak szerint, fékező hatást szeretnének elérni, annak a megtartása mellett, azok mint az ujabb feladataikhoz, a fejlődési lehetőségeik is adottak, akár a hétköznapi gyakorlatban, azokat akkor éppen azokhoz,
igazítva, szerintem, a megoldásai a hétköznapi feladatainkban, életszerűen is ott vannak, az összefüggésében látás adott s azáltal, számunkra elérhető bármikor, s azt is tudjuk, amikor az már a saját időnkben meg is valósítható, Heringes Árpádné prevenciós, egyéni vállalkozó, PaksHergálHáz, 2010. évben, a jula és mami nevet összetoltam, a julamami védjegy lett és a nevemre vettem, legyen szép ez a nap hozza meg, az Isten adta Nép gondolkodóinak azt, ami számunkra most a legjobbkor és azt amit most a legjobban és egyenként már a saját időnknek megfelelően megérdemlünk, s most rögvest 8x bocsánatot is kérek, megszoktam nekem az a hétköznapi történésben benne van, a hivatássomnak a gyakorlásában, van amiben már nemet mondok, hiszen tudom, hogy ugyan, hogy jönnék én ahhoz, tiszteletben tartom azt, ami nem rám tartozik, szerintem, azt, megoldani másokra tartozik, szeretettel, köszönöm, ha időt szántál rá és elolvastad, ah, szerintem, tán akadhat valami, amit ide leírtam és a tartásodban megtarthat, vagy megerősíthet, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

2024.12.04. ah, na hiszen, ha már látszik ami látható, a legmagasabb szinteket megugrottakra is vonatkozó, ah, ha megnyilvánul úgy, ahogy azt mondja neki a megmondó és nem azonos az a kultúrájával, hát már valósághűnek látszik és hátborzongató minden emberséges és szakmailag a helyén lévő tudja abból, hogy akkor éppen mi a dolga, ha lemegy arra a szintre és azáltal ott akkor győzni szeretne, hát majd megtanulja azt is, a tudásához megfelelő alázatra van szüksége, ami lehet, hogy egyre több és nagyobb alzatot vár majd el tőle, azt viszont illik felismernie, hogy hol van az a belső kontrollja szerintei határa, ameddig ne menjen el, hogy időben hátra tudjon lépni ha szükséges, a legmagasabb szintjüket elért intelligensek most nagyon résen kell legyenek, mert pont az ellentéte az ami megkörnyékezheti őket, s az a talaj számukra teljesen ismeretlen lehet, van az élet amit megélhetünk, s van a sorsunk, amiben már akkor is haladunk, ha azt látszik kivűlről, hogy megállásra szánt éveknek, tán a megmondó által, vége sem lehet, várakoztatásban vagyunk, a szakmailag magasabb szintjükön lévő emberségesek, most értik egymást, akik a generációs feladataiknak a halogatása miatt, nem tartanak most ott, vagy szedhetik a lábaikat, vagy eddig a gyakorlatban úgy volt, hogy kaptak még és még lehetőségeket, ha szerencse is velük van, most is talán majd kapnak másik lehetőséget, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami védjegy lett a Hazánkban, 2010. évben, magam adtam ezt a nevet, jula és mami és azóta van a nevemen, kérem tartsák ezt tiszteletben,

2024.12.03. ah, ha netán azt vennéd észre, hogy összekeveredik benned, az ahonnan héfelzárkozó tanulás nélkül, az ahhoz alapban szükséges tudás hiányával,
megugrottad, hiszen minden ott volt készen, csupán bele kellett csücsülnöd az álmaidnak látszóba, ha
netán annyira sem voltál tájékozott, hogy átlásd, midazt amit a tehetségeddel nem hoztál is, ha tetszik ha nem, ahhoz, hogy ott megálld a helyedet, meg szükséges tanulnod, mindazt ami ott az elvárt emberies és a tudás szintje, hogy elfogadjanak ott abban a legfelsőbb helyzetben, aztán ugyan, hogyan tudnál ott megfelelni, ah az intelligens, a génjeikben hozott okos, tanultak szerint, hiszen ők abban vannak amit elértek a saját sorsukban, a szinteket az előző generációik oldották meg a saját soruk szerint, alapok nélkül nem jön össze az a tisztelhető szint, amit se nem hoztál, sem nem csináltál meg addigra, mivel az álmaidnak a megvalósítására adtad a fejedet és minden körülményt azzal a szemmel néztél, hogy majd, ha odáig elértél, lenézed a többieket úgy, mint ahogy szerinted akkor régen lenéztek téged, az sem jut eszedbe közben, hogy nem lenéztek, hanem tudták, hogy nem vagy odavaló, s nem tudsz felzárkózni sem, hiszen teljesen más szintről tettek oda téged, úgy hát mégis és minden alapot nélkülözve kerültél oda, bele abba a számodra még álmodban sem megélhető helyzetbe, hát ne csodálkozz rajta, hogy nem kapod meg a tiszteletet, a sajátjaid felől is csupán azt, a félelmükből eredő hajbókolást kapod, ahogy látják azt, hiszen tudják, azt is, hogy nem tudod

mit miért csinálsz, csupán teljesíted az akaratát azoknak, akik szintén nem tudják, mit vállaltak fel azzal, hogy ahhoz se emberileg, sem szakmailag nem nőttek fel és közben már nem is tudnak, hiszen már nem kérdezhetnek meg arról senkit se, ha egy csapdahelyzetben érzik magukat sem, mert a többiek is a tiszteletlenségben vannak körbe – körbe járatva, hogy rá ne jöjjenek, hogy csupán egy ügyben járnak már mind, akik ott hajbókolnak, s az sem nem őket, se az Isten adta Népet, nem, hozza a megélhetésüknek a saját kultúrájuknak megfelelően, az első győzelmükig elértekhez vissza legalább, mindenki az elért emberséges szintjein élhessen, hogy legalább az emberségével és a jól tájékozottsáságával, most őket akik értőkként vannak már a sokaságban jelen, most ahhoz képest, amit most és ahogy lehet, a túlélésben segítené, a megfelelő kommunikációval szólna amikor kérdezik, az legen őszinte és tiszta, hiszen akik már elérték a saját szintjüket és ott boldogulnak és fejlődnek fel akár naponta ahhoz, amit nem tudhattak előre, viszont megkapták a nyakukba, mint egy teherként a saját sorsukhoz nehezéknek, ah, csak nem azért, hogy ne tudják teljesíteni a még számukra meglévő generációs feladataikat, hogy aztán már nyugodtan mondhassák szemrebbenés nélkül, hogy nem különbek náluknál, hát nincs miért, kiírják azt, ami fáj és már alig bírják magukban tartani, mert az elvárás az, hogy nagyon szépen szabad csak beszélni, le illik ám folytani azt, ami naponta akár többször sem fér bele, az embereséges életformájukba, vagy a saját kultúrájuknak megfelelő, legalább az egészségeshez közeli életritmusukba, ha még van a Hazánkban, egyáltalán azoknak a leírására, vagy kimondására, ah elszólására, vagy amire nem büszkék, de nyomta a begyüket, kimondhatnák valahol, úgy, hogy ne találjanak arra is ki a döntők, mintha azáltal, hogy kimondva megszabadulhatnak a lefolytásaiktól, hogy ne betegedhessenek bele, hát megszabadulnának, akár nem az elfogadott szavaik által, mert azok büntetéseket vonnak magukkal számukra, nincs a saját Hazánkban a facebook, már kitudja, hogy kinek lett a tulajdona, hát nem alkalmas hely az a szókimondásuknak ott sem számukra, ah, hát nincs már egy se, aki jelezné oda, ahol azt ha így megy tán nem jutnak el oda, hogy szerintem, most 14 féle kultúra ha pislákolva is, viszont, látható már a Hazánkban, egyikből a másikba átugorni nem lehet, úgy, hogy aztán ott folytatnád az elért szinted szerinti életedet, viszont van egy már élethelyzet, ahol a sorsodban, egy sorsfordító helyzeted odáig vezet, ahol már értően teszed a dolgodat, alkotsz, magas szintre hozod a szakmai szintedet, ahol már kénytelenek lesznek elismerni azt, amit mostanra teljesítettél, hiszen a tehetségedből ered, vagy generációsan fejezed be azt amit az elődöd nem fejezhetett be, s azután már gyakorlod a hivatásodat, s naponta fejlődhetsz fel oda, ahova már tisztelettel várnak és hitelesítenek azok az emberek, akik megtapasztalták, hogy emberségesen viszed most is, felkészült vagy arra is, ami feladat éppen adott, ki mikor ünnepel és mi a módja annak, legyen szép ez a nap és a szüleim döntése adta várakozásban, a körülményeimnek megfelelően teszem oda naponta azt, ami évek óta több és több lett, már nem kell vegyek hozzá, mert van ide is oda is már tehetek belőlük, ez eddig évek alatt kaphatók szerinti a színüek, a lelkem átmegy gyerekbe, s bár nem tudja pótolni, viszont nincs miért szomorkodni, mert kiteljesíthetem ezáltal azt, amit az idénre sem sikerült teljesítenem, hogy el tudjam tartani a saját keresetemből magamat, s még tartalékot is képes legyek teremteni, úgy, ahogy azt én a feltaláltam által csoportoknak oktatni szeretném, nem engedtem meg senkinek sem, hogy a szerkesztésemben általm leírtakat, lemásolja, megrövidítse, mész innen, teszed le, adod vissza, ez jár annak aki ezt itt elkövette, Heringes Árpádné prenveciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami csupán a saját nevemre lett iratva 2010. évben, nem engedtem meg, se most nem engedem meg a használatát, mert most vannak akiknek mindent lehet, ah, tán azért mégsem szabadna ám,

2024.12.02. ah, csupán szerintem, ha már eljutott odáig, hogy felfogta azt, hogy az egyes emberen múlik minden, a saját életét megélve, s a maga idejében már a sorsa és a generációs feladata tekintetében, a szintjét elérve, amihez alapot adtak addig mind, a családjában, akik a jóban és a szépben igyekeztek élni és tették a dolgukat, mindenért a saját szintjükön megdolgoztak, nem áhították azt a magukénak, amiért mások dolgoztak meg, kinek mi volt akkor éppen a feladata, megbecsülte mindazt amiért megdolgozott, azáltal megismerte a munkájának a becsületét, ki miért érte el akkor a saját idejében azt a szintet, amit megérdemelt szakmailag, amihez szükséges volt felerősödnie emberileg, hogy mi a jó és szép, mi az amit már értékelni is képes, azt akkor tudta, azt viszont valószínűleg nem tudta, hogy ha nem végzi el azt a feladatot ami rámaradt, szerintem, a nehézben teljesíthetően, amit mivel, az ahhoz feladathoz mérhető legmagasabb szinten éli az életét, rámért még a sorsa a nehézben, az is lehet, hogy sűrű ismétlésekben, előbb vagy utóbb, vagy mindkettőben előjön és annyiszor, ahányszor az alkalmas idő lehetne, az éppen akkori feladatának a még teljesítésére, s amikor azt érzi, hogy fáradt már ahhoz, tán elég az is, hogy átgondolja, mit és miért tesz majd úgy, vagy az is elég, hogy ki nem adva magát beszél róla, mivel más megoldani úgy nem tudja, hát még az is lehet, hogy megmarad ám számára mint feladat, ami akkor még feladatként várja és nem vár a mások általi elgondolásokon elgondolkodik, a sajátjának azt be nem tudja, ah hiszen, az kitudja honnan pottyant, vagy addig még senki sem vállalta fel érte a felelősséget, hogy mögé is nézzen akkor rögvest, annak a tán meglévő hitelességének, ah hát csupán azzal is beéri, ha a másolatot lemásolva éli meg azt, viszont annak a tálalása nem a felszínen olvashatóan történik, ah tán, azon a divatosított szinten zajlik, ahol már sokan emelkedtek ki kontroll nélkül és hozták magukkal a következőket, hogy ki ne fogyjon a választék legyen abból bőségesen, még véletlenül se jusson senkinek se eszébe, hogy ha nem a saját kultúráját követve, hanem a divatosok szerint éli az életét, ah, tán nem fejlődött fel oda, ahova az álmaiban járt már és azon van, hogy ha törik ha szakad, akkor is, meg akarja valósítani, csupán azokat várja, akik helyette annak a felelősségét is vállalva viszik el az annak a szintnek, az éppen akkor hirtelen kinőttek látszanak oda megfelelőknek, átélve és megismerve közben, az oda éppen megfelelő, odaillesztett kifejezését is, aztán már teljesen be és kitöltő, az ottani szóhasználat szerinti balhét, persze csupán szerintem, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami, 2010. év óta a nevemen, hát kérem tartsa azt tiszteletben,

2024.12.01. ah, szerintem, minden ami és aki, szerintem, Isten teremtménye, az emberséges, amíg eljutott oda, hogy már tudja, egyedül nem megy, s a sajátjait nem nőhetné ki, ha van magához való esze, tudja, hogy hova tartozik azáltal, mert oda született és abból bontakozhatott ki, juthatott el odáig, ahol most van, s mindent a gondolkodásának, a belső emberséges kontrolljának köszönhetően, amit elért, amiért a nehezeket vállalta fel, s ah, szerintem, az a működőképes, ha felvállalta és nem tagadta meg a sajátjait sem közben, megéltem a tehetségemből lett hivatásom átlal minden nehezítettet, amit a belső emberséges kontrollom jelzéseit követve számomra eddig lehetett, azt, hogy meggazdagodhattam volna és nem azt az utat választottam, azt sem bántam meg, hiszen anélkül nem juthattam volna el oda, hogy egy napon egy ritmusban megrajzolom a feltaláltamat, azóta szerintem és a visszajelzések szerint is, már bizonyítottan jól oktatható formában működik, amit utána, akik megtanulták, hitelesen egyenlőre csupán tőlem lehet, sokszorosan hallottam tőlük, hogy már a magukénak is tudhatnak, azt használni is tudják, a hétköznapjaikban, a számukra lényeges eltelt idő után, a saját idejükben, ki mikor ér el oda a saját sorsában, emberileg és szakmailag is, azáltal a saját fejlődését önmaga bizonyítja, szerintem, összefüggésében látni és azt értelmezhetően, meg is fogalmazni, azt jelenti, hogy aki azt már érti, azáltal tovább is tud fejlődni, nem lehet gátolva a saját fejlődésében, hiszen mire lemásolnák, kiollóznák maguknak a hamisitásokból jól megélők, már megint fejlődött azáltal is, aki a szerinte egyszerűen megoldhatót választja, a hétköznapok sűrűjében ott van minden, ami az idén már annyira a felszínre jött, hogy sokféle szinten már most is leolvasható, elég ahhoz egy az eltitkolt, megtagadottakat felszínre hozó szó vagy mondata, máris megmutatja az igaz valóját, amíg csupán egy ügyben akar győzni, viszont akit csak lehet arra rá akar szedni, miközben egy adott kultúrában az jól működik, ő maga csupán a saját elképzeléseit szajkózza általa, szerintem, az lefele viszi már attól is amit elért addigra, ha megy körbe – körbe mint a nyomtató lovacska, magának csinál vájatot, oda is ahol az soha nem is volt, nem tud fejlődni, mert önmagát gátolja azzal, hogy ugyanazt és azáltal csupán a saját álmait kergeti, mondogatja, mert valaki egyszer azt mondta neki, hogy az jól működik, csupán annak nem nézett utána azóta sem, hogy az ott jól működik, mert elérték általa a legmagasabb elérhető szintjüket ott, szerintem, ha elhozzák onnan és kisajátítják más kultúrákba vegyítve, mint a sajátjukat tálalják, ah, hááát, azt is majd a saját idejükben megtudják szerintem, hogy mikor lehetett volna figyelni a többiekre is, mint az Isten adta Népre és nem úgy tenni mostanra, mintha nem is tettünk volna a Hazánkba bele, ha nem tettünk volna annyit bele, mint amennyit most már láthatóan elértek azáltal és kivesznek, hogy úgy élünk itt a saját Hazánkban, persze csupán szerintem, mintha fölösleges gond lennénk csupán, azt a, most amikor nem gondolkodóan gondoskodóak felénk, mert megveregetik a vállaikat, hogy az mennyire könnyen bejött nekik, senki sem volt elég óvatos ott, ahol azt az oda nem illőként, összefüggésében látni kellett volna, azt akarják, hogy elfogadott tény legyen az amit terveztek és nem mondhatunk nemet sem, sőt véleményezni sem lehet, úgy ahogy már, az egyes emberekben telített energia lett, ah ha nem mondhatjuk ki, se nem írhatjuk le, akkor azt tessék már megfogalmazni a valóságnak megfelelően, s ugyanúgy megélni mindazt, amiről csupán döntenek felettünk, viszont nem is tudják, hogy az is kilátszik ám, hogy saját maguknak mást terveznek, nem az Isten adta Népnek szántak szerint élnek, ah, legalább adnának lehetőségeket, hogy magunkat el tudjuk jó minőségben tartani, nem vagyunk jók abban, amit üzletnek neveznek, nem arra születtünk, a tehetségünkkel hozott tudásunkat fejlesztjük, amikor azt már megint tehetjük, nem vagyunk elismertek, se a divatosat az életünkbe be nem engedtük, hát akkor most már szeretnénk, abból visszakapni, amit ide a Hazánkba beletettünk, mert eljött az ideje annak, hogy tovább ne az üresítőben várakozzunk, adjanak lehetőséget, hogy tudjunk annyit amit beletettünk ki is venni belőle, azután már megoldjuk magunk szerint, a gyermekeinkért és az unokáinkért is tettük mindazt, amit a Hazánkba jót és szépet, az életünk során bele is teremtettünk, amit teszel mások ellen, holnap szembesülhetsz vele a saját életedben, persze csupán az eddig tapasztaltjaim szerint, minden ember sorsa más, még a saját családján belül is mindenkinek megvan, a maga sorsfeladata, s uram bocsá, a generációsan rámaradtak is azért vannak, hogy azt amikor számára ott az ideje emberileg és szakmailag megélje, a csupán ráeső részt meg is oldja, hogy ne maradjon meg a következőknek teherként, mert szerintem, van az a telített energia, ah, ha nem hallot még róla, akkor se nem értendő félre, fele idő szükséges volt ahhoz, hogy a tehetségemből lett a feltaláltamat az engem megtisztelő és Paksra a Hergál Házba érkező tömegnek számítóan sok ember hitelesítette, még érkeznek a hívások és a személyes találkozásokkor, a köszönetek, amit azon vagyok, hogy elfogadni is úgy tudjam, hogy általa fejlődni tudjak oda, ahol már, úgy el tudom magamat tartani, hogy ne legyen hiányom abban, amit anélkül, hogy tudnák, mit hozhat az mint energia magával, alapnak akarnak legyártani ide, ah és mi lesz az Isten adta Néppel, akik nincsenek jól ellátva, pedig bele adtuk azt a Hazánkba, amit most ki is vennénk belőle, ah, szerintem, akik itt maradtunk és itt tervezünk élni tovább, mert már tudjuk, hogy magunkra maradva is most is itt vagyunk itthon, ha teszünk most is azért és adjuk az emberségünket és a szakmai tudásunkat, s szerintem, azáltal alkotjuk a saját Hazánkat, a 30 év, ami a hivatásomat igazolja, s van amikor már az a telített energia, ha nincs megelőzés, hát magától is megoldja, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel 2010. év óta a nevemen van a julamami védjegy,

2024.11.30. ah, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, ez meg a hónap utolsó napja, nem tudja azt az Isten adta Nép, tán egy része, hogy amit kapnak, azt nem a sajátjukból adják nekik, viszont az is lehet, hogy csupán a töredékét annak mint amit mondanak, amikor a tenyereket olvassuk az oktatásom végén, hogy megnézzük, mit tud leolvasni aki megcsinálta azt a 153 oldalnak az értelmezését és már ott van számára, akár nézegetheti a saját családjában azt, hogy miben különböznek a többiek egymástól és tőle is, meg, hogy vannak és van akire rá is maradtak a generációs jeleik és feladataik, mivel most tán nem szabadna hozzányúlniuk ahhoz, amit az Isten adta Népnek szántak az Európai Parlamantnek a megszavazása által, akik megint azáltal, hogy adnak nekik, azt várják el tőlük, amikor ott az ideje annak, hogy megint győzni tudjanak, ha még nem tudnák, azt ahova mennek azok a pénzek amiket a közösbe teremtettek, a saját szülőhelyüknek, lakhelyüknek szánva, hát abból kapják ahova most nagyon adni akarnak, mert állítólag nics más ahonnan adhatnának, amit, az Isten adta Népnek a teremtő rétegétől vettek el, ők ahhoz adták bele a közösbe, hogy ahol élnek ott jó minőségű legyen az élet, vannak az életterek, amiket ha jó minőségig vihetnek, megkapják a lehetőséget a saját sorsuknak, vagy akár jó sorsuknak, a megéléséhez, ha nem is tudják, még, hogy mennyire a tükre az az életed a sorsod megélésének, aki már tudja mit mutatnak a számára a tenyereinek a rajzolatai, képletei, csomópontjai, sorsfordulói, azt is tudja, hogy ha nem is könnyű, ebben amit még megnevezni sem lehet, megélni a saját sorsát, viszont akár naponta belenézve a tenyereibe, azonosulhat azzal, amit a belső kontrollja által, mint az egészséges egyensúlyának a határait felismeri, az a gyakorlat, ah, hogy sorstalanná már nem válhat, azt olvassuk le, amit a tenyerekben látunk, nem teszünk hozzá és nem veszünk el belőle, csupán a szerintem feltalált módon, leolvassuk azt amit a két tenyerében akkor látunk, amit 15. éve, magam találtam fel és egyedül én tudom még csupán hitelesen oktatni, nem vállalta fel eddig még senki sem, hogy megelőzésben megtanulja és fogalmazza meg azt, ami leolvasható éppen akkor a fotókon felényújtott tenyerekben, vagy a saját tenyereiben, hiszen azzal a sajátjaiknak is a jól megélhető, jó minőségű életet biztosítani volt szándékuk, a jól megérdemelt, mivel azért megdolgoztak, nem ajándékba kapott jólét az, a sok ember engem a hozzám Paksra a Hergál Házba érkezésével és az interneten a szolgáltatásomért megtisztelők, általi tapasztalatom, az, hogy ami kiválthat méltatlanúl hathat úgy, hogy a megérdemelt helyett, a megteremtettjeikről való lemondásra vannak, a hirtelen és gyakran változtatottak által kitéve, ah, az nem jól hat ám oda sem, ahol arról nem tudnak is áthathat ám, mint a fájdalom, a lemondás, a ráerőltetetteknek az energiája, ah, persze csupán szerintem, nem kitalált, leginkább a 30 éves tapasztalatomat adom át oda, ahol emberileg és szakmailag már érettek, annak az értelmezésére, hát még akkor ha azt tudatosan teszik, mert úgy tudják, hogy nem tehet már senki semmit ellenükre, valaki valamikor nagy hibát követhetett el, hogy ennyire kifordúlt minden és emberileg nincsenek ott a fékek, s nem is gondolnak arra, hogy minden hat arra ami érintődik általa és mindenki hat mindenkire, ha azt mutatja, hogy elhihetik azt, amiről beszélnek éppen, vagy kivűlről beszélnek rá embereket arra, amit ah, maguk szerint, soha nem is életek meg tapasztalva, ha csupán magadért teszel és magadra figyelsz, akkor úgy lesz veled is, ez a hétköznapok gyakorlata lett, viszont nagyon ostoba feltételezése ez annak, ahogy és ami által a jó és kitűnő minőséget most 2024. évben meg lehetne élni, ah, szerintem, ott van, egy ügyben és egykézben, ah, viszont, persze csupán szerintem, akik ahhoz szoktak, nem csupán az irányt vették fel önmaguk sem változtak, ah, tán fejlődni nem akarnak, hiszen ismeretlenül utánozzák le azt amit tőlük elvárnak, ah, persze csupán szerintem, az látszik, hogy vakmerően most jöttek aztán igazán bele, hiszen, csupán szerintem, tán már nincs is aki lepisszenteni tudná őket, vagy el tudná terelni a mostanra már kimerítően túlzásba ment és vitt terveiket, hogy kivesznek innen – onnan, amikor azt akrják, és a kedvük tartja, na hiszen, szerintem, aztán, így lehet azok által, befékezni és nem csupán a kedvét elvenni mindazoknak, akik a többletmunkájuk által adtak a közösbe, még a legvakmerőbb pillanatukban sem gondolva arra, hogy mindezek sem akkor se aztán, az Európai Parlamentnek a tudomására sem juthatnak, hiszen profik azok, akik ezeket, tán nem is a saját kultúrájukra fordítják, leginkább már, mint a saját álmaiknak a megvalósítását használják fel, s úgy mutatják aztán, mintha ők maguk adták volna azt bele, a sok terve ezáltal elvész, hiába adták bele a közösbe, a legjobb szándékuk szerint, az Isten adta Népnek jó és kitűnő eredményeire szánva, a munkájukat nem oda szánták, így őket kiüresíthetik azáltal, anélkül, hogy hitelesen, meg és felmérhette volna bárki, hiszen nem volt arra alkalmas egy sem, nem az Isten adta Népért tettek, hanem a saját kifordított terveiket valósították meg, tán vissza lehetne menni, oda, ahol tanulták ezt az emberes viselkedéstől eltérítő negatív hatású és semmiképpen nem ajánlott, mintát, nem lapozták vissza az eddig eltelt éveknek a csupán őket igazoló, mostanra már be is bizonyosodottakat, átnézve sem, sőt szerintem, azt sem, hogy van-e eredménye az Isten adta Nép felé vissza adtak-e belőle, vagy mint a jótékonyság megtestítői álltak ott, ahol úgy adtak, mintha nem tudták volna, hogy vissza is veszik, van annak módja számukra, ah, persze csupán szerintem, ha mindazt át nem nézték azóta sem, tán meg is keresve,honnan és hova kerültek a pénzek, amit eddig úgy tüntettek fel, mintha az Isten adta Nép megkapta volna, hiszen látszatra ott voltak a számok, amiket visszajelzésként, tán el is fogadtak ott, ahol nem gondolták volna, hogy minden oldalat szükséges s nem csupán átnézniük, hanem a saját és a közösen elfogadott nyelvre, nyelvekre is fordítottakkal együtt, mielőtt rámondják az igent, hiszen persze csupán szerintem, vagy eltüntették a hatalmas összegeket, úgy, tovább mentek azok az összegek, vagy elvették tőlünk, mert tán tartozásaik voltak addigra már, s úgy tettek, mint a számunkra utalt összegekkel és tüntek azokkal együtt el, csupán szerintem, mint ami adta volna az egyszerűben is a lehetőségeket nekünk, azt sem adták meg, tán a számaik között már nem is létezünk, mivel a gyermekektől a korosodókíg, s közte azok akik, a tervezték, hogy most az eddig beleteremtetteik által, s az állítólagos beérkező pénztömegek által, a legjobb évek kellene legyenek most itthon is, helyette valakik viribűltek, a számukra nem megjáró helyzetekeben és a nekik a teljesítményük után eddig meg nem járó és mégis túlzott jólétekben éltek, persze csupán szerintem, gazdagok és kiemeltek lettek, aztán megint jöttek és ugyanúgy megismétlődtek, s el is köteleződtek, hiszen tudják, hogy az elvárt számoknak és az ahhoz illő látszatosnak, ah, szerintem, meg kellene felelniük, csupán szerintem, az Euróapi Parlament döntéseihez igazodni tudó, általuk elfogadott és az Európai Parlament tudta nélkül kerülhetnek be, pedig ha lenne magukhoz való eszük, akkor élnének ott és abban, ahol így is elfogadják őket, s nem szándékoznának bekerülni, oda ahol, szerintem, megint rogyasztanak egyet az Isten adta Népen, a nagyvilág szemében, ah nem mintha lenne beleszólásunk bármibe, szorgalmas, intelligens, okos, a szakmai tudásukkal beleteremtőket foglalják le most, azzal, hogy nem adnak válaszokat arra sem, hogy az Isten adta Népnek az élhető életét, ah, azt a, láthatóan, még megelőzhetnék, hogy egy másik kultúrába a sajátjukként,a sajátjaik közé terelve, hogy ne legyen több gondjuk azzal se, ah, azt a, ott az életminőségüket mi biztosítja majd, hogy az Isten adta Nép, sem az Euróapi Parlamant tisztelhetősége, ne láthassa, se ne tudjon róla, ne vegyék tán észre se, hogy miben mesterkednek és mit emelnek el a tudásukból közben, nagyon gyorsan billegtetve, ah, azután már a sajátjukként mutatva azt, az ünneptől eltérítők és az emberesedésnek a nehezeit át és eddig nem élőknek, a kifelé a saját maguk által megteremtettek helyett, az Európai Parlament által megszavazott, s itt most bocsánatot is kérek, hiszen csupán megelőzőként teszem a dolgomat, hátha elolvassa egy értő és tovább is adja, hiszen a számukra már jól előkészítettek szerint, s előre megtervezettek szerint, amik eddig mindig bejöttek, a Hazánkban mindenek felett döntőknek, s vitték feljebb, ahol szintén meggyőzőek voltak az akkor még nem, azóta már akár megismert számaik azok, ah nem akarnak semmi rosszat, csupán a jólétet biztosítják maguknak, mint a számukra megjáró kiváltságokat, s csupán adják magukat, úgy tudják, azon a szinten ahova kerültek, hogy megjár az ugyanúgy, ha nem vették észre időben ott, és azóta tettek róla, hogy most már a Hazánkban, csupán nekik, a döntőknek és csupán, számukra gazdagságot nyújtó és a mutatóknak a megtévesztéseik által, hétköznapi életét élő rétegének az nem ad lehetőséget, mert nem is tudnak róla, hogy mi történik, nincs ami őszinte lenne feléjük, az egykezes döntés nem beszél úgy, s az Isten adta Népet elborzasztó, mi lesz a gyermekekkel és a fiatalokkal, ki mit mond majd nekik, úgy, hogy azt el is hiszik, ha már ezt is megtehetik, hogy a csúfságaikkal a lelakottból kipucult profikat hoznak megint helyzetekbe, s kimossák felhelyezve, oda általuk minősítve, akik meg azóta nem is lettek megmérve, hogy oda illenek-e, ahol azokat a csak bizalomra épülő, igen magas, emberileg a világot is minősítő helyeket töltik be, azt a, amikor oktatom a feltaláltamat, akkor ezt hajlításnak mondom és a rajzaimon meg is mutatom, amikor azt mondták, hogy magyar emberek, akkor el is hitették azt, a teljesen tájékozatlanokkal, vagy kiszolgáltatott helyzetekbe hozottakkal, ah, csupán szerintem, az Isten a hatalmát rábízta az embereknek azon rétegére, akiknek azzal bizalmat adott, ahhoz, hogy a jóban és a szépben használják, majd az Isten adta Népnek a hasznára és az Isten adta Népet általuk is szolgálva, tegyék azt, mintha őt magát szolgálnák, az emberséges szintjükkel és ahhoz amit felvállaltak, az alázatot is felvállalva, ahhoz a szinthez, amit, már gyakorolnak a hétköznapokban, az Isten adta Nép által hitelesített hozzáértésükkel, persze csupán szerintem, na meg jól megy már régóta nekem a bocsánatkérés, hát most is megteszem, nem árt az nekem, inkább felerősít a következő emberileg sem és szakmailag se, kis feladatomnak a megéléséhez, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, Jula amit az Apám mondott és mami, ahogy a gyermekek hívtak, a julamami 2010. év óta védjegy, kérem tartsák tiszteletben, persze csupán szerintem, mert a díját magam fizettem,

2024.11.29. ah, szerintem, ha gondolkodva élsz, nem csupán remélsz, előbb van a megelőzés, s azután már nem a kívűlről jövő, vagy más hatások szerinti a történés, a megmondó által meghatározott és a megszokott addigra már jól működőket és szétcsúsztatott valami, ami most nem határozható meg, a kettő között, vagy már az álmainak a következő még meg sem álmodottjához, mint egy röghöz kötött, lehet tán láttatva ott, mint amit megélni lehetne, ha minden kultúra szerint is működőképes lehetne, ah, ha a magad idejében észreveszed, hogy benne vagy a gondolkodva döntésed által, úgy, ahogy akkor éppen lehetséges az számodra, az alkalmazkodni tudás szerintem nem azt jelenti, hogy beállni a nem létező, tehát nem is működőképes, de elvártba, ha a többi kultúra szerint is működik az Isten adta Nép, a Hazánkat a hétköznapjai szerinti működéséhez, ha azt átlátnák, már segíthetnék az Európai Parlament döntései által erősítheti fel vele, az Isten adta Nép, az egészséges egyensúlyt megközelítő és folyamatában, megint elérhető helyzetet teremthetne a döntéseivel, leginkább a pénz hiánya okozza a legtöbb hiányt, ami megnött hegyekig érő, annak a hiánya is érezhető ott, ahol az Isten adta Nép arra alapozott, hogy ott tart, meg tudta volna oldani a jólétét megalapozni a felvállaltjaiban, ami azóta is tartást adhatna az Isten adta Népnek, a semmiből valami, viszont nem várakozott, az ártást nem vette magára, az addig és azóta sem, a semminek az üresítő túlzásaiban eltöltött időben, amikor még az afféle álmát sem hitte volna el, amitől felsírt volna álmában, ha azt álmodja, hogy az előjöhet, valósággá lehet, hogy minden odalesz, amibe bele és ahova teremtette a Hazánkért és minden gondolkodó a családjáért is egy időben azzal, történtek meg mindazok amit a munkája becsületével oda bele adott, hogy alapot tudjon azáltal biztosítani a szeretteinek, s közben a megmaradt, vagy a sorsa szerint és párhuzamosan azzal, a generációsan rámaradtakat meglátva, s ki nem kerülve, az el nem végzett generációs feladatokat is tudomásul véve, s megoldva mindazokat, amiket akkor még a családján belül is csupán ő vett megoldandóként észre, gondolkodva élni, nem csupán remélni, a saját időnkben fejlődni igyekezni, s nem menni túl a saját emberséges kontrollunk általi határainkon, a megelőzésig juthatunk el, s úgy már gondokodókként észleljük időben a csapdahelyzeteket, ami hirtelen átválthat a kommunikációban, a túlzó áremelések és a maguknak megengedően fogalmazások, mint a hiányokat fokozó, a saját életritmusunkból kibillenteeni igyekvők, a sajátunktól eltérő és kivűlről jövő hatásokkal, ah, persze csupán szerintem, a befékezések sorozata maradt ugyan és bármikor változtathatja, aki azt ha a szeretnénk szavat alkalmazza, lehet, hogy nincs arról tájékoztatva, hogy az nem a saját szintjén történik meg, viszont, aggódnia nem kell, a szeretnénk szóval is csupán az üresítés van jelen, az Európai Parlamentnek jó lenne ha lenne arról elég tájékozottsága és bocsánatot is kérek, nem tehetem meg ebben a helyzetben, hogy nem írom le ide, tiszta forrás, tiszta tudás, 2024. évben már az emberséges tartást is erősítő hozzáértés és a szakmai tudás nélkül nem megy, mindenkinek más a sorsa, más időben és másképp oldja meg azt, s van a sorsa és generációs feladata és szinte mindenkinek, ami csupán rátartozik, és önmaga szerint való, megóvja azáltal az önbecsülését, nem viszi rá az Isten adta Népre, hiszen, persze csupán szerintem, mindenkinek más és másképp, más időben van a sorsában a lehetősége, a hozott tehetsége által és a tanultak és a hétköznapokban már, a saját maga által megtapasztalak szerinti kiteljesedésére, mert az idén sok minden jön felszínre úgy, hogy nem tudnak eltérni tőle, hiszen az Isten visszavette a hatalmát, tán azt látta, hogy az emberek nem elég érettek még annak a jóra és szépre fordításához, persze bocsánatot is kérek és rögvest itt, Heringes Árpádné prevenciós, Paksróla Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy nevet magam adtam 2010. évben, nem engedtem meg a használatát senkinek sem, kérem tartsák ezt tiszteletben,

2024.11.28. ah, ha mások szerint élsz, nem biztos, hogy a sorsodik is elérsz, vagy már akkor érsz el oda, amikor elfogyott a motivációd, ahhoz amit nem csináltál meg időben, mert annál akkor éppen amivel hitegettek és minden más amit másoktól hallottál fontosabb volt, mindent a saját idejében és mindenkinek megvan a maga ideje, a saját sorsában és a rámaradt generációs feladata is ott lesz, nem várat magára akkor sem, ha a sorsod a legnagyobb erőt kívánja tőled a teljesítésben, magadért teszed, ha van már önismereted, akkor a belső kontrollod jelzi időben a saját határaidat, amin belül a szinteden és a sikeredben is maradhatsz, önmagad szerint teszed a dolgodat, s nem betanult módon haladsz, hanem a tudásodnak megfelelően, ha egy szó nem jutna eszedbe, hát pótolod egy másikkal, ami ugyanúgy érthetővé teszi az arra már érett emberségesek és vagy a szakmájukban ott tartók számára, mot 2024. évben már az önbecsülésedért is teszel, mert nem adták azt sem ajándékba, se nem felejtetted el a nehezítetteket, ami addig ott volt akár a napi gyakorlatodban, hát már a belső kontrollod szerinti emberséges tartásodban van, nem ismeretlen az számodra, időben figyelmeztet a tudásoddal együtt járó alázatod, vagy az ahhoz neked éppen szükséges tolerancia gyakorlása az amivel működőképesen megoldod, Heringes Árpádné prevenciós, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta van a nevemen, kérem ne nyúlkáljon bele és ne vigye el a szövegemet, amit ide leírok, ha annyira szeretné, hát kérdezze meg, hogy mennyiért adom el azt a szövegrészt, ne úgy csináljon, mintha az természetes lenne, hiszen úgy sincsen annak megfelelő a saját életrezgésében sem, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,

2024.11.27. ah, csupán szerintem, amikor már elhagytad a helyet ahol születtél és a megtakarításaiddal, amit hazaküldesz, azok a számok jönnek ki a Hazánkban, mintha jó életminősége lenne a családja és a Hazánk mellett kitartó, az otthonuknak tarthatót el nem hagyó, nem tudni mára mennyien, tudtak megmaradni önmaguk szerint élni itthon, vagy hányan tudtak az itthoniakon segíteni azáltal, hogy elmentek és azóta más országokban élnek, a jó életminőségüket megteremteni innen, vagy más országokban keresik a szerencséjüket, lehet, ha megnézik a generácéiós feladataikat, akkor azt most pont úgy szükséges megélniük, elmentek és remélhetőleg nem végleg, bár ha ott vannak otthon, mert a gondolkodó által megkapják azt amit az otthon jelenthet, akkor nyugalomra is lelnek ott, az Isten adta Népnek, remélhetőleg lesz ereje a megmaradásra itthon, miközben ezek a történések nem egy pillatnak a tükrei, ki tudja hányan halnak abba bele, hogy nem tudtak szólni, nem volt ahhoz szavuk, igyekeztek a látszatot fent is tartani, hogy megmaradjon az emberi méltóságuk, inkább éhenhaltak vagy megfagytak, vagy tán a megfagyásuk ellen, a fütés hiányát, takarókkal próbálták megoldani, nem tudom vizsgálták-e azt, hogy vannak takarók amik, ha egymásra kerülnek, azoknak a surlódásai által, bizony – bizony furcsa hatások lehetnek, 1994. óta találtam meg a tehetségemet, ami adta a megélhetésemet, amikor meggazdagodhattam volna, akkor tudtam, hogy adjak oda is, ahol nem a pénztelenségtől szenvednek, nem bántam meg, hogy nem gazdagodtam meg, sok napot és éveket éltem át úgy, hogy a tehetségemért megtisztelőknek a rezgéseit magam is átéltem, ami hatott rám, mert igyekeztem addig nem érinteni a szeretteimet, tiszteltjeimet, amíg azt már enyhiteni tudtam, volt úgy, hogy azt mondtam a hütőben van, most inkább azt egyétek, mert amit most főznék meg az nem lenne kívánatos senkinek sem, akkor jöttem rá, ha nincs ellensúlya annak az energiának amit akkor ott kiadtam magamból, tisztelettel, szeretettel, akkor hiányos leszek, s azt csupán a hivatásomból jövő és azáltal adottak tudnak pótolni számomra, viszont mások számára is úgy volt az, hát megtanultam azt, hogy mit miért teszek, s azáltal már el tudtam számolni önmagam felé is, hogy ne billenjek ki az egészséges egyensúlyomból annyira, hogy fel kelljen adnom a hivatásomat, mert kiadtam mindent, s nem pótolhattam azt magamért, s mivel nincs más csupán, a döntők általi egyetlen megoldás, ami csak szerintük lehetséges, más megoldást nem hagytak a segítő hivatásuaknak sem, aközben teljesen nyugodtnak látszanak, hogy ha mindent elvesznek akkor sem szól érte senki, hiszen azt a helyzetet is már megteremtették, nem gondoskodtak arról, tán nem volt köztük aki a megelőzést jól ismerte volna, hogy a pénzbeni többlet is meglegyen, azért a döntőknek annyira legalább tájékozottnak kéne lennie, hogy működőképes gondolkodva gondoskodóknak is szükséges köztük lennie, hát felnőttem ahhoz, hogy felismertem az emberséges határaimat, s, hogy magamnak se ártsak, a tapasztalattal is megjött, még időben, a hozzáértő tudásom, amit az Isten adott azért, hogy szerintem, önmagamon is segítsek azáltal, a megelőzésben találtam meg a tehetségemből lett hivatásomat, s lett az eredménye annak, az, hogy összefüggésében látva, egy napon egy ritmusban, megrajzoltam az oktatási formáját, az azóta jól vagy kitűnően működő, 153 oldalam általi oktatásomnak, igen tudom, kevesen tudnak róla, hogy mit takar az akkor, ha a lelkes – szíves, vagy a racionális oldalukban elindul egy tisztitó folyamat, amit az oktatásom nehéz formáját beengedve, azzal saját magukban átélnek, közben és utána már önmagukért is tesznek, az már amikor bekövetkezne mindaz, amit akkor a tán, könnyebbek által nem élhettek meg addig, már meg tudják oldani a saját gondolkodó formájukban, úgy, hogy nem sérülnek meg általa, viszont találkozhatnak közben, a tolerancia, ah és a tudásuknak megfelelő alázat hatásaival, a saját megélhető formájukban, gondolkodva döntenek, amiben éppen akkor lehet, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésben egyéni vállalkozó, küzdök azért, hogy a tartásomat és az emberi méltóságomat, most is meg tudjam tartani, nem tudok csupán magamért tenni, hát ezt tudom most adni, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta a nevemen van, mindezek csupán szerintem,

2024.11.26. ah, ha nem tanultad meg azt is, hogy amit megmondóként, ahhoz nem értve, számunkra az Isten adta Nép számára, a döntéseddel hozol és lehúzó erőként hat az Isten adta Népre, hát nem tudod megúszni, mert megéled magad is a saját idődben, győzz meg legyőzni könnyű engem, nem harcolni születtem, oktatom a feltaláltamat, akik arra már emberileg és szakmailag érettek, ha fel tudják azt vállalni, mert most ugyan nem tudom, hogy akik annyira belejöttek most éppen mivel igyekszenek ártani, én a megelőzésben hiszek, szerintem, amit teszel másokért azt teszik majd érted, vagy a következő generációd járnak majd jól annak a hozadéka által, viszont el ne feledd, magadért neked szükséges tenned, mond el mond ki, mi az ami miatt nem tudsz most haladni, mi az ami szükséges ahhoz, hogy meg tudjad a saját sorsodat oldani, vagy mi az amiért harcolni is képes vagy, hogy amit megteremtettél, és bele adtál a Hazánkba, azt meg tudjad tartani, ah, hát segíts magadon az Isten is megsegít a módja annak, hogy sorstalanná nem váljunk, amikor az emberséges tudja, az önismerete szerint megy az útján, nem siet, nem kapkod, mot már tudja, hogy a mostani elvárások szerint, nem tud a saját életritmusában maradni, a mások ritmusában haladva, a megmodnó elvárásai szerint, most nem tudja megcsinálni a sorsát, amit akkor amikor arra már emberileg elég érett, most is csupán, a saját életritmusával érheti el, a belső emberséges kontrollja akár naponta, elvezeti az önbecsüléséig, ott aztán már tudja, hogy mikor mivel mi a dolga, hogy sikerre vigye a sorsát, ah, van amikor meglepődnek, az oktatásom közben, ha felismerik már, hogy az akkor is ott látható a tenyereikben, valamiért tán hozzászoktak az emberek, hogy bár tanulnak valamit, de az megmarad az elmélet szintjén csupán, hát az amit a feltaláltamként oktatok, az már sok éve hitelesen ad jó és kitűnő lehetőséget, hogy azután le tudják olvasni a saját és a családtagjaiknak a tenyereit azáltal a tudás által, Heringes Árpádné prevenciós, úgy vagyok, hogy meghallottam valakitől, hogy van lehetőségem egy pont nekem való egyetemre jelentkeznem, mire szeptember lett és elmentünk, már kettővé vált az egyetem, az egyik része lett az akadémia, ahova engem is felvettek és a másik az egyetem pedig akkor meghívott oktatónak, mind a kettő nagy megtiszteltetés volt számomra, mivel azért is jelentkeztem, mert kérdéses volt, hogy mi legyen velem, hát motiváló energiát vártam onnan, meg a választ arra, hogy mit miért úgy fogalmaztam meg és mondtam, amikor addigra már, több ezer ember tisztelt meg és ült velem szemben, 1999.évben nemzetközi és magyarországi prevenciós és még többféle végzettségem lett, a kitűnő megajánlott diplomát elfogadtam, s belülről jött az, hogy két két kezem összezártam és nagy alázattal meghajoltam, s magam is megköszöntem, most éppen, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó vagyok a 73. évemben, megtettem mindent amire képes voltam, nem azt várom, hogy más oldja meg az eltartásomat, mert azzal odalenne minden emberi méltóságom és a tartásom, amiért úgy gyakoroltam a hivatásomat, hogy nem a bevétel volt a legfontosabb szempontom, viszont jól megérdemleten, csupán magamnak szánom azt a jó érzést, ha sikerül valahogy egy megfelelő összegű nyugdíjat elérnem, persze ezek az évek amik azóta már, mint nyugdíjasként, a hivatásomnak a gyakorlásával vállalkozóként teltek, nem számítanak bele a nyugdíjam hiányzó éveit nem pótolhatják, ah, mennyire méltatlan érzés az, ah, mintha nem számítanánk azoknak akik felvállalták 15 éve ezt, a meg sem nevezhetőt, valószínűleg, nem megoldandó feladatnak gondolták, akik győztek és győztek és győztek és ha így megy mindíg ők győznek, hiszen nagyon megalapozták azt, a számom beszélnek náluk és nem az, ami az elvégzett munka becsületét adná számukra nem fontos, nem magyarosan gondolkodnak, ah, hát miért nem gondoltak arra is, hogy itt élnek ám sokan gyermekes családok, s elváltak is, nyúgdíjas koruak is vannak és remélhetőleg még lesz utánpótlás is, amikor felvállalták ezt az országot mindenestől, az nem jutott eszükbe, hogy a jó gazda előbb a rábízott jószágokat látja el és azután lát hozzá ha éhes az evéshez, persze ha nem tudtak időben bocsánatot kérni, akkor meg vagy sikerülhet, megkapniuk az általuk nagyon várt tiszteletet, az Isten adta, a győzelmükkor már elért, a jóban és a szépben, nem kapjuk meg, az addigra elért saját szintünknek megfelelően nem vagyunk ellátva, a győzelmüktől kezdve, minden jóból és szépből eddig kimaradtunk, mint az Isen adta Nép, akiért így már ugyan ki a felelős, miért gondolják, hogy nem látjuk át, valahova azért csak elment az a hatalmas pénz, amit esetleg az Európai Parlament az akkori döntéseivel nekünk szánt, vagy nem tud másképp átjönni, csupán egyedül a döntők kezében van minden és rajtuk keresztűl érkezhet csak, tán az is lehet, hogy még így sem érkezett meg, akkor már a következőkre gondolva, majd megint mások kapják a pénzeket, hiszen ha nem rájuk szavaztunk, hát így jártunk vessünk magunkra, oda bizonyítanak majd akiknek a szavazatára a következő győzelmük érdekében majd számíthatnak, mert azt tudják, hogy kik ők és viszont is, akkor az állandó maradhat számukra, bebiztosítják magukat, mert már tudják, azt is, hogy a szavazáskor majd, csupán ugyanazokra számíthatnak, valószínűleg, ők azok akik a rajongóik lettek, azért egy valamit csupán óvatosan halkan elmondanék, a rajongók azért vannak ott, mert abból meríteni, ahhoz hasonlítani szeretnének, általában csak csupán viszik az energiát, vagy sokat árthatnak azzal is, ha azt mondják mindenkinek, hogy rokonaik, vagy barátaik azoknak, akik éppen a tiszteletnek a fázisába értek és az elért szitjüket már gyakorolva ott, azon a szinten is maradnak, mivel az elődeik már gyakran gyakorolták a hétköznapokat, s ahhoz, hogy meg tudják oldani, néha vagy sokszor lemondásban voltak, megélték mindazt a sok nehezítettet, amiért odáig eljuthattak, fölösleges irigykedni mert az irigység a legalacsonyabb szinten van, a kettő között nincs már átmenet, mindíg a fejlettebb elmélet hozza azt, hogy a megoldásaikra odafigyel a világ, ami a jóban és a szépben a nagy többségüknek, működőképes, azt át is veszik szívesen, a gyakorlatban is megoldható azáltal és pont azok, amik akkor napirenden vannak, persze csupán szerintem, Pasról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta védjegy és a nevemen van, tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is tisztelhető legyél,

2024.11.25. szerintem, ah, nézz magad körül szét, s ha meglátod, hogy mitől nem vagy jól lelkileg, s mi az amiért mindent megtettél, s aminek a várható eredményét, ha úgy marad minden, ahogy az láthatóan jó irányt mutatott, ahogy azért sokat dolgoztunk, mert elhittük, hogy alapokat adhatunk a következő generációknak, most meg nem biztos, hogy ott tudnak tanulni, ahova a tehetségük irányítaná őket, amiből azáltal a hivatásuk is lehetne, nem úgy van az, hogy majd tanulnak helyettük mások, ah és bocsánatot is kérek, hátha kedvet kapnak hozzá ők, akik már régóta attól szenvednek, hogy időben a bocsánatkérést nem tették meg, ah, csupán szerintem, ennyire nem lehetnek a megmodók sem most már tájékozatlanok, azt a, mert egy Haza ez csak egy és belőlük lenne a jövőképe az Isten adta Népnek, azt mutatta minden, hogy van értelme bele teremteni, hiszen majd kieveheted azt, a saját idődben, amikor szükséged lesz arra, amire alapoztál mindent és utána, ha készen vagy vele, szívesen meg is élted volna, s jött valami förtelmes ami alátuszkolta mindazt amiben addig éltünk, s egyik lábunkat rakhattuk a másik után, amikor a jó és szép irányába menni készültünk, megalázva azzal embereket, mindent a saját álmai szerint, s mentünk, s nem a saját kultúránk szerinti viselkedésükkel alázták az Isten adta Népet, a felszín alá kerülünk, ha nem gondolkodunk el azon, hogyan legyen mindenhol és mindenben, ahol az most is működik, a saját jól bevált szintjének megfelelően, s nem teljesülhetett az amiért annyi sokat tettünk, nem ártva, se nem bántva, nem másoktól várva, magunk tettünk érte, a tán el sem akartuk hinni azt amit láttunk, úgy gondoltuk, az nem történhet meg, hogy minden oda, mert az álmaikat teljesítik, amit nem tudtak megvalósítani, velünk valósíttatják meg, mert nem tudják a módját, se nincsen kedvük hozzá, hogy a nehezeket is megéljék, s elfogadják azt, amit annak következtében léphetnek előre, s nem az álmaikat megvalósítani tervezett számokat igazolva álltak be oda, a nem is létező sorba, se bele nem teremtettek annyit, sem nem dolgoztak meg érte, fogták és átnevezték, a legegyszerűbb formáját választották, hogy azért se kelljen dolgozniuk, kész volt az akkor arra, hogy alap legyen a jó minőségű életünkhöz, a sorsunkat elértük ott, viszont rálépni nem ahgytak bennünket arra, amit nekünk szánt a teremtő Isten, jó szemük van hozzá, hát kiszolgálták magukat mindenből a legjobbat tudták már be maguknak, s megállni úgy látszik már nem tudnak, megállítani csak felülről lehetne, hiszen ha nem is látták eddig azt ami történik összefüggésében, hát fentről látható az, hogy s mint vették el, nyúlták le, lett saját birtokuk általa, ugye az nem lehet, hogy eddig senki sem vette észre, hogy mi van ott belül és hiába minden próbálkozás kivűlről, ha belül nem megengedők, s nekik ők mondják meg mit igen és mit nem tehetnek, s felettük is csupán ők döntenek, akkor ezt tudni kellett volna, mielőtt oda is bekerülhettek kontroll nélkül, ahol feltéte4lezhető tán, hogy emberileg is szakmailag is, már az ottani elváráshoz való alkalmasságot alkalmazzák ott, azt a, azt mondogatják, sok mindenhez, hogy valaminek a nem tudása nem mentesít, hát ennyiféle változtatást ugyan kitől várhatnának el, s azt a gyakoriságot is fölsöleges tudni, hiszen nagyon gyorsan megint a saját látszatra épített, jól működésüknek a könnyebbítésére fogják formálni, erősebb az odatartozásuk bárminél, ha nem hozzák be a lemaradásukat abban, hogy a szavak és mondatok mást jelentenek számukra, akkor bizonyára eljutnak oda, hogy szégyenkezni fognak, hogy ennyire kifogtak rajtuk, csupán azért, mert nem vették észre a túl gyors és a sanyargató várakoztatásnak a kiüresítő erejét, az Európai Parlament döntéseiben bízunk, nem adhatjuk fel, ha nem ismered a sorsodat, hát éled azt amit a megmondók mondanak, ha ott vagy már a szinted megmutatja, hogy ott maradva a saját szinteden is úgy kommunikálj, ahova magad is értél már, legyen alázatod mindenhez annyi, amennyi szükséges, hiszen ahhoz emberileg és szakmailag beértél már, emberséges tartás és emberséges méltóság, na meg, annak már értőként érvekkel megfogalmazása, ha elmúlik a káprázat, kitisztulnak az fejek és a tájak, s nyugodtan megengedhetik maguknaK, hogy szégyenkezhetnek, akik arra még érdemesek, hogy addig mit nem vettek időben észre szakmailag és emberileg, egy Haza ez csak egy, vigyázzunk rá, hogy megmaradjon nekünk az Isten adta Népnek úgy, hogy gondolkokként élni tudjunk benne, abban a minőségben amit bele tettünk és amit hozzá teremtettünk, úgy, hogy közben másokra is figyelemmel voltunk, tiszelettel élj, hogy a saját idődben magad is tisztelhető legyél, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, a 73. évemben, nem adom fel azt sem, hogy legyen annyi nyugdíjam, amivel el tudom tartani magamat, nem vagyok partner ahhoz, hogy alázzátok az Isten adta Népet, ahova magam is tartozom, a tudatlanok által hozott kiüresítő hatásokkal, ha bejelentkeznek az oktatásomra, kapnak egy oktatási csomagot, s telefonom által történik az oktatásom és egy akkor elmondott email címemre küldik át, majd ha oda már elértünk, a tenyereik fotóit is, hogy saját maguk tudják kontrollálni azt, hogy miről beszélünk, amikor a feltaláltamnak a rajzait leolvasni tanuljuk, Paksról a Hergál Házból, szeretettel a julamami védjegy 2010. év óta van a nevemen, kérem tartsa tiszteletben, nyúlkáljon bele a szerkesztésembe,

2024.11.24. nem engedtem meg, hogy kiválogasd azt, amit gondolsz és csupán szerinted és nem szerintem, kérdezd meg, hogy mennyit fizess azért, hogy innen vigyél, ne szolgáld ki magadat, mert ez nem a tiéd, akkor sem, ha nincs arra pénzem, hogy a tudásomnak megfelelő szintet biztosítani tudjam, magamnak kell azt magamért megtennem, hogy eltartsam most is magamat, s azáltal megtartsam az önbecsülésemet, mert hova lenne a sok – sok évemnek a gyümölcse, ha hagynám, hogy csak úgy lenyúljad, azért mert megteheted, fejlődhetnél is általa, amit nem teremtettél meg, azt most úgy néz ki, hogy meg kell venned, nem én találtam ki, mert azáltal kerültem teljesen méltatlan helyzetbe, az eddig megteremtetteimet akár le is nyúlhatják, ha rajongói lettek a most éppen hatalmat anélkül gyakorlóknak, hogy a saját önbecsülésükre figyelnének közben, azt ah, és szerintem nem vagyunk azzal kevesen, nem találok más megoldást mint ezt, ne nyúlkálj bele, akik rálátnak erre, szerintem nem úgy gondolkodnak mint, amiben most magad miatt vagy és ami szerepet felvállaltál, mert ez nem a tied, ne szolgáld ki magad belőle, mert nem benned van kiírhatóan, összefüggésében a leírni való, amikor a különböző kultúrák, nem is ismerik egymást, viszont egy fogja és átveszi az összes többi felett, az ahhoz megfelelő emberséges tartás és tudás nélkül, a megmondást, akkor már talán azt kellene gyakorolni, ha azt a legmagasabb szintű, előbb elmondja, mit lehetne, átvenni, a többi kultúrának, mint fejlődési lehetőséget, s láttatja azt tiszta kommunikációval, ha van mit tanulni tőle, aki arra már érett eldönti, hogy a saját kultúrájába beleillik-e az, úgy, hogy az előző generációi, nem veszitik el az önbecsülésüket azáltal, mert tán mások kerültek be azokba a lehetőséget megragadni akaró helyzetekbe, hogy megszünik az, amit lemondások által, vagy akkor csak arra koncentrálva, mindent abba az irányba vittek és abba, mint a jövőt ígérő lehetőséget meglátva abba tettek is bele, a magasabb szintű kultúrában, szerintem nagyon sok a megfelelő szinten gondolkodó, intelligens, a tehetségét továbbfejlesztette, ha nem volt valamivel tisztában, azt megtanulta, akkor hogy legyen, min gondolkodni és mindenkinek és bárki érintettnek, ha az alacsony kultúra kifundált valamit, hogy mivel vehetné át ott, ha nem ismerik a nyelvezetét ahhoz és félreérthető a megfogalmazása annak, tán nincs ott akkor arra elég figyelmük, hogy nézze azt, minden pillanatban, hogy mit csinálnak, legyen arra elég idő és hitelesen fordítóknak a sokasága, akik adják a különböző kultúrák szerint értelmezhető formáit az akkor ott elhangzott szavaknak, mondatoknak, felgyorsítva és vagy várakoztatva, át is vehették ott már akkor a hatalmat, s a többi kultúra nem volt eléggé figyelmes arra, hogy nem véletlenül kedveskedik nekik, rajonja körbe őket, azt mutatva ahogy ő maga is élni szeretne, ah, hiszen ott vannak azonnal a csapdáik, amibe ha belekerültek, fel kell vállalniuk, hogy kimondják, mire nem figyeltek és mihez nem kértek hiteles szakértőket akkor ott azonnal, megcéfolva azt, hogy az nem úgy megy ám át, a többi kultúra felé, mert ők azt másképp értelmezik, feltaláltam valami nagyon lényegeset, ahol látszik a kultúrájának megfelelése is, viszont mivel szerintem, az Isten adta Nép sorsa mind más és másképp, más időben valósul meg, hát nem gátolja egyik sem a másikat, viszont az is látszik, hogy akkor éppen amikor leolvasom a tenyereiket, a saját szintjüknek megfelelően, hol járnak, mivel az is látszik, hogy mikor látnának hozzá azokhoz, amik által aztán, a saját kultúrájuk felettit akarnák elérni, vagy megugorni, s ott van, a lehetségesnek láttatott, mondott esetleges, vagy így, vagy úgy, lesz, ami annak aki hallja nem megy át úgy, hogy nagyon óvatosnak kellene lennie akkor és ott, mert éppen arra gyorsítanak fel, hogy a túlzásoknak a csapdájába ejtetik, az akkor még nemet mondani nem tudó óvatlanokat, amikor oda eljuthatott, valószínűleg volt abban bőségesen célzatos, ott azonnal észlelte, hogy úszhatná meg, hogy rájöjjenek nem tudja azt megtanulni, mert rájött nem oda való, nem tud ott az elvárásoknak megfelelni, nagyon magas az számára és teljesen más a kultúrája annak ahova bekerült, sokkal magasabb szinten van, mint amit valaha is elképzelt volna, hát megnézte a visszáját annak, s akkor már tudta, megtudja csinálni, a saját kultúrája hasznára válhat az, hát nem kérjük azt, amit másoktól ollózott össze, másolta ki belőle mindazt, ami nincs a hétköznapi emberek előtt mint megvalósítható életszerű, ah és tán, használja anélkül, hogy hivatkozna arra, aki azt feltalálta, megfogalmazta, ne erőltessen semmit se ránk, akkor amikor nem látott el annyi pénzzel, családipótlékkal, gyermektartással, nyugdíjjal, bennünket, hogy jó minőségű életét élhetnénk, mert az árakat emeli, ahogy a kedve tartja, nem gondol másokra csupán önmagára, na meg arra, hogy bebizonyítsa azt, hogy megcsinálja bármi áron, nem magán spoórolja azt meg, úgy él, ahogy élni szeretne, hiszen benne van a kultúrájában, hogy azt mutatja, ahogy élni szeretne, s ha van arra módja, hát megszerzi, lenyulja, megugratja velük, akik az is lehet, hogy már túl sokan vannak, mint rajongói kerülhettek be oda, s aztán rájöttek, hogy nem gondolták azt végig előtte, hiszen romboló hatással van az arra, amit az elődeik számukra megteremtettek, az unokáknak már nem tudja az biztosítani az abba, ahhoz beleteremtetek általi tanulási lehetőséget, hol vannak már azok az összegek, amiket megtakarított az Isten adta Nép, amiket fel és elhasználtak, be sem jelentették, csak elhasználták, a saját álmaikat valósították meg mindazokkal, persze csupán szerintem, a számukra túlzásokhoz szükséges költekezéshez menet közben kellettek, szerintem, hiába a nagy igyekezet, tudás nélkül 2024. évben már nem megy, tán az Isten adta Nép nélkül, eljuthat egészen a hiábavalóságig, vissza az eredőhöz, oda ahol nem bizonyított a munkája becsületével sem, ha nem tett bele csak kivett belőle, ah, ha nincs az emberséges tartása ott, ahol a tolerancia, alázat a tudásnak megfelelő szinten kellene már legyen, hiszen, hogy néz az ki, hogy az egyenestől nagyon eltérő mondja meg, azt szerepet veszi fel éppen, mint a legfelsőbb döntő abban a szerepben tetszeleg, azt is megvondja, hogyan lehet az Isten adta Népnek és miket meg nem lehet, valamiről elfeledkeztek, amikor egymás után győztek, hogy ha nem fejlődhet fel, egy kultúra oda, ahol várakoztatják a többieket, akkor kikerül, egyedül marad, kipörgeti a többi kultúra, mert nagyon eltérő a viselkedése attól, ami az életszerűséget biztosítja és minden kultúrát elgondolkodtat, ami ott adott, az Európai Parlament döntésében bízunk, átlátva és összefüggésében látva, tán megadja nekünk is azt a lehetőséget, hogy úgy éljünk a saját Hazánkban, mintha ahhoz, nekünk az Isten adta Népnek még lenne közünk, hiszen mi alkottuk meg, teremtettük meg, azt a szintet ahol előszőr győztek, mi az Isten adta Nép, a munkánk által, az alkotásainkkal, ismerve a munkánk becsületét, az adja az embereséges tartásunknak egy részét, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellnem, ellenünk, Heringes Árpádné prevenciós, Műhely, a megelőzésért egyéni vállalkozó, a 73. évemben gyakorlom a hivatásomat, nem adom fel, át szeretném adni a tudásomat, miután már valaki megvette a feltaláltamat és betanítom, kérésre, akár az oktatására, az arra már emberileg és szakmailag éretteket, mert abban nincs más mint, az embertől emberig érő, a hétköznapokban megélt, a tehetségemből való, a hivatásomig érő feltaláltam átlali, tisztaforrású tudás, bárki megtanulhatja, aki emberileg arra már érett, az a gyakorlati tapasztalatom, hogy azután már értőként, a szakmai szintjének megfelelő sorsát éli meg, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, a julamami 2010. év óta védjegyként a nevemen van, bocsánatot kérni akkor, amikor egyikük sem sérülhet bele, az annak az ideje, önmagáért is teszi az emberséges, az élet megadja azt a lehetőséget, amit a sorsunk megad aztán majd és gondolkodva, életszerűen szabad azt megélnünk, ha már nincsenek rajtunk, a fékek és gátak, na meg blokkok, amiket nekünk már nem szükséges megélnünk, ha arra rájövünk, a sorsunkban most is megtaláljuk azt, amit éppen elvár tőlünk, azt mint generációs feladatokat is teljesíteni tudjuk, szerintem azt jelenti, hogy azáltal és akkor, minden arra már emberileg érettnek, szakmailag is erősödik az emberséges tartása, tisztelhetővé válik, a munkájának a minőségét biztosító tudásával, hiába, hogy nem ismerik el őket, azon a szinten és igyekeztek bebújtatni, a sajűt kultúrájukból, ha nem fejlődtek fel ahhoz a szinthez, ahova rakták őket, mint a legmagasabb szintűeket, másoknak a bőrükbe, akik arra már minden szempontból érettek lennének, sok és annyira nagy hibákra készülhetnek, amire ők maguk is közben már rájöttek, ah, bizonyára örülhetnek, amikor onnan már lecserélik őket, bár tudják, hogy onnan távozva, a pénznek a szűkében nem lesznek, viszont oda lehet minden, amit az elődeik reméltek, hogy felvállalva a saját nehezített életüket, nem adva azt fel, a saját emberi tartásuk miatt, ott abban dolgoznak és amit éppen lehet és azáltal, odáig elérnek, hogy a többi kúltúra is elfogadja őket, ha csak nem rontották el a gőgösen akaratosak azt ugyanúgy mint a többi kultúrát érintően, viszont ott már nem tudnak mit tenni, hiszen bizonyítva van minden generáció teljesítése, ott van a hozzáértők által leolvashatóan, a saját tenyereikben, tán, lesz arra igénye sokaknak, hogy megtanulva, a nehezeket is felvállalva, se nem kapkodva, sem nem üresedve a semire várakozva, gondolkodva mennek előre, amikor annak is eljön az ideje és amennyit bele tett, annyit amikor neki arra szüksége van, ki is vehet belőle, úgy, hogy az Európai Parlament megtalálja a megoldást arra is, s mindenki rátérhet a saját szintjére majd utána, van az Isten szerintem, 30 éve a megelőzést gyakorlom, 2010. évben a nevemre került a julamami védjegy, a legjobb tudásomat adom, amikor szolgáltatásomat igénybeveszik és bejelentkeznek az oktatásomra, hiszen az élet élni szeretne, s minden pillantban tesz is a jóhoz és a széphez érte, azt mutatva, ahogy az elért szintjének megfelelően, a munkája becsületével bizonyított és azóta a számára adott lehetőségein belül élni szeretne, tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is tisztelhető legyél,

2024.11.23. ah, a tegnapi és amint látom, az eddigi oldalaimat, valaki úgy gondolta, hogy megmásítja, vagy eltünteti, bízom az internet világának a pontosságában, tehát kivárom, hiszen azt már megszoktam, hogy minden jót és szépet a saját idejében kap meg az emberesedés közben, minden emberileg is a helyén lévő, a szakmai érettsége mellé, már a sorsának megfelelően, van az úgy, hogy hiába minden furfang, fondorlat, hiszen a gndolkodva, az értők által döntés, az már a másik oldalon maradt, van a lelkes és szíves oldalunk, énünk, s van a racionális oldal, és én szerintem, persze az csupán akkor adatik meg, hogy működőképessé legyen, ha akik most birtokolni igyekeznek és piszkosul gyorsan, csináltak mindent úgy meg, hogy szétcsuszott minden addigi működőképes, s csak értük szóljon az akkor, hogy érdemben szinte fel sem fogták akik arra már érettek voltak, hogy éppen akkor szintet válthattak volna, s felkerülhettek volna a legfelső szintjükre, persze csupán szerintem és a feltaláltam szerinti bizonyításban, ami ott van mindenkinek mint a saját sorsa és generációs feladata a tenyereiben, nehezen fogadják el azt, akik megkapták az alapjukat ahhoz, hogy ők már a jó minőségű életüket éljék azáltal, arra lehet, hogy nem gondoltak, nem a legmagasabb szinten élve és a túlzásokat fogják megélni azáltal, hanem biztosítják és bebiztosítják, önmagukat, a saját önbecsülésüket napi szinten megigazítva, úgy, hogy nem ártok, se nem bántok, s magamra is jól vigyázok, akik eddig már bizonyítottak, a munkájuknak van becsülete számukra, hiszen az már muködőképes lett azóta a hétköznapi életükben,az akkor érintett, többiek számára, ők készen vannak arra, hogy a következő szinteket úgy lépjék meg, hogy az addig elért értékükké váltak, megbecsülésének az energiája beült az emberséges tartásukba, megkapják azáltal a jól megérdemelt megbecsülést, tőlük, akik úgy kerültek a döntők szerepébe, hogy tudják mi a lényege mindannak, amit már megéltek, megelőzésként, átmentek a nehezeken, nem a könnyűt, vagy ismeretlen rájuk rakottakat választották, hát valóban fel is emberesedtek, ahhoz most és a következőkhöz, mind, hiszen a tudásuk által nekik vannak érveik, az alap feladat most, hiszen akik se emberileg sem szakmailag, ahhoz ami most 2024.évben számukra még hátra van, azokon a felméréseken át nem estek, s mégis döntők lehettek most, hát annak a hozadékát is át és meg szükséges élniük, hiszen önmagukra, sem az önbecsülésükre nem fordítottak se időt, sem nem tanultak meg az emberesítő nehezekben boldogulni, s azok által, a sorsukat már úgy megélni, hogy adok – kapok és mindent annak a saját idejében, az éppen megélhető jóban és szépben, mert ha az egészséges egyensúly nem csupán megbillen, mint ahigy az most érzékelhető, nagponta szükséges önmagunkért tenni, hogy megtartsuk az életkorunknak megfelelő egyészséges egyensúlyunkat, akik arra nem figyeltek és most sem figyelnek és felvállalnak minden kontroll nélkül mindent, hát attól kezdve, amiért nem dolgoztak meg, ahhoz semmi közük nem lehet, hiszen nincs benne a saját emberesedésük általi energia, ne akarjon senki sem külünbnek látszani annál, mint ahova a munkája által és emberileg eljutott, ne akarjon senki se elbirtokolni semmit se, ami nem is lehetne sohasem az övé, hiszen azok nem azt rezgik mint a saját rezgése, minden szépen és a saját idejében vissza is rengeződik az alapokhoz minden a helyére, mert addig nincs mire építeni, hiszen a mondvacsináltak, alapok nélkül látszatosra épültek, ahhoz lehet, hogy sokan adták bele a nem saját energiáikat, hanem a kibűlről jövő csak az Isten tudja, hol és honnan, miből jött és folyamatosan fel és utána tuningolt, hatások által tudtak csak eljutni oda, annak is van ám egy felső határa, a természetes emberséges, a meg és feltuningolt, nem a műveltek, sem nem az intelligensek általi, sem nem a tudásukkal készítették azt el, nem marad tartós az, állandóan várja a feltöltését annak ami csupán azt mutatja, ahogy élni szeretne, s azt is aki lenni szeretne, viszont, ha nincs benne a saját beletett és bele teremtettek általi energiája, az el is fordul majd tőle, mert visszavágyik arra a helyre, ahonnan valószínűleg az el lett emelve, onnan ahol az megtermelődőtt el lett véve, mert ott azóta hiányossá vált, az addigiakhoz képest, megváltozott a helyeknek az addig tán még oda is vonzó rezgése, a tehetségem által jutottam évek múltán el oda, hogy a megelőzés az amiben megtaláltam a tehetségemmel hozott tudásomat és azáltal magamat, azóta is folyamatos az alkalmazkodásomnak a bővítése, a toleranciának a megfelelő helyen és időben való rezgését megéltem, már néhány éve felismertem, ahhoz a saját időmben fejlődtem fel, nem sürgettem, nem kapkodtam, megéltem amit nekem és számomra lehetőségként adtál Isten, akár naponta többször is megköszönöm, hogy meg és feltalálhattam azt, ami pontosan adja a tenyerekben lévő rajzolatokat és a mind más és más sorsokban, a saját idejükben, megmagyarázólag ható képleteket, megismerheti aki arra emberileg már érettnek érzi magát, annyira egyszerűnek hangzik az, hogy ismerem mint a tenyeremet, ah, nem könnyű ám megtanulni, s nem akarom a kedvét elvenni senkinek sem, viszont tudnia szükséges, akinek arra már van igénye, hogy megtanulja, mit mutat a tenyerében lévő élettere és a sorstérképe, nem tudja hitelesen megtanul mástól, egyenlőre csupán tőlem, Heringes Árpádné prevenciós, a julamami védjegy 2010. év óta a nevemen, Paksról a Hergál Házból, szeretettel, Ismerve a generációs feladatod, tán teherként a következőkre nem hagyod, rögvest kiderül, le tudom-e menteni, vagy elviszi, anélkül, hogy fizetne érte, aki tegnap is megtette, kérem vissza a 2024.11.22. írásomat teljes egészében, köszönöm ha értővel, megértővel találkozom, a mondataimat tekintve és értelmezve, ha az emberséges tudást nem tudja tisztelni, ah, hát, csupán óvatosan és szerintem, a kénytelen kelletlen, tenni ellene nem lehet, az összefüggésében láthatóvá vált már, a gyakorlat az, hogy a sajátjainak a tükrében fogja azt meglátni, ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk,